Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
III.Forrásközlések
324 BALOGH GÁBOR ták. Izgatottságomban szónokolni kezdtem: „hogy a hatóságok bizony elmentek Erdélyből, de a testvérek akkor is ottmaradtak, és helyt állanak most is.” A közönség másik része pártomra állt, sok emberből előszorult a jobb érzés, az igen erős propaganda ellenére is. [A Honvéd utcai eset] – Egy m ásik napon a Honvéd utcában jártam . Épen akkor ürítették a házat és vitték a Klauzál tér felé az összes lakókat, de azok már csak öregek, betegek és kisgyermekek voltak. Egy siralmas gebe által húzott kocsira rakták fel az öregeket. Volt köztük egy öregasszony három unokájával. Egy nagymama 3 kicsi gyermekkel. A karja eltörve. A három gyermeket szerettem volna magammal vinni a svéd Vöröskereszt otthonába. A gyerekek keservesen sírtak, hogy ők nem mennek a nagymama nélkül, nagymamájuk is sírni kezdett. Nem volt mit tennem: otthagytam a gyermekeket nagymamájukkal, anyjukat már elhurcolták, apjuk eltűnt, – mondták. A kocsi mellett hordágyon feküdt egy fiatal asszony is, akiről most mondták a többiek, hogy már meg is halt. Odamentem, a homloka forró volt, de a szeme nem nyílott ki. Miközben feltették a kocsira, kérlelni kezdtem a rendőröket, hogy nekik is van feleségük, édesanyjuk, hát legyenek irgalommal, és hagyják ott a szerencsétlent. A rendőrök láthatólag szégyenkezve mondták: hát mit tehetünk mi. Erre én azt kérdeztem, hogy mi történik, ha nem hajtják végre a parancsot? – Főbe lőnek, kérem. Én akkor haragosan azt mondtam: hát akkor főbe lőnek. Én főbe lövetném magamat, nem hajtanám végre az ilyen lelketlen parancsot. Erre a rendőr a foga között halkan ezt mondta: És még a végén nekünk kell összeszedni az itthagyott holmikat is. – Inkább mennék a világ végére, minthogy ezt a parancsot végrehajtsam... [Keresztelések reménytelennek látszó helyzetekben] Úgy látszott, hogy három hónapos nyári szép munkánk eredménye összeomlott. Két nappal a nyilaskormány megalakítása után felrohantam az érseki helytartó úrhoz,96 aki annyit mondott, hogy nem tiltja meg, ha embereinket a szükségke resztségben részesítjük. Elindultunk erre a munkára, amely bizonyára sokunknak legszebb emlékei közé fog tartozni, amíg csak élünk. Elindultunk keresztelni. Andrea testvért97 végigküldtem az összes munkatársakhoz, akikről gondoltam, hogy bátrak, és szívesen részt vesznek ebben a munkában. Sikerült megnyerni 96 Ebben az időben Dr. Witz Béla (1889–1962) kanonok az Esztergomi főegyházmegye budapesti érseki általános helytartója. 97 Palágyi Ilona Andrea (1922–2003) szociális testvér.
