Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
III.Forrásközlések
A SZOCIÁLIS TESTVÉREK TÁRSASÁGÁNAK KRÓNIKÁJA 325 Kőhler atyát, Gusztáv főtisztelendő urat, aki egyébként már maga is elindult ké résünktől függetlenül is, dr. Sprenger Mercedest , a Nőszövetség főtitkárát, dr. Farkas Évát. A testvérek közül Jusztina testvér 98 dolgozott, de legtöbbet Krisz tilla testvér, aki ezekben a napokban valóban elemében volt. Bementünk a sárga csillagos házakba, ahova nem volt szabad belépni idegennek. Könyörgéssel, hatá rozott fellépéssel és minden lehető engedélyezett eszközzel próbáltuk rávenni a házfelügyelőket, hogy beeresszenek a lezárt gettóházakba, és ott lakásról lakásra járva próbáltuk gyarló kezünkkel közvetíteni a Szentlelket. Jómagam a Szent István körúti nagy házakba mentem, ahol 600 lakó szorongott, és akikből 140 tanítványom volt. Csak egy embernek kellett szólnom, és azonnal kb. 20-an összeverődtek, akiknek elmondtam, hogy a keresztelés ténye ma a polgári hatóságok előtt semmit nem jelent számukra, csupán lelkük nyer vele: akarják-e felvenni a szent keresztséget. Akarták. Én térdenállva elmondtam velük a Hiszekegyet, és azután sorba megkereszteltem őket. Már sötétedett, és abba akartam hagyni a munkát, éppen azzal, hogy másnap visszamegyek, amikor hirtelen csengő hallatszott az udvar felől, és felkiáltottak, hogy mindenki azonnal gyülekezzék az udvarra, mert itt vannak a nyilasok. Rémülten rohantak le az emberek, fiatal anyák, karjukon kisgyermekekkel, fehérhajú öregek egymást támogatva, rémülten, hogy most ki következik. Jómagam egy földszinti lakásba húzódtam, és az ablakon át figyeltem, hogy mi lesz. Közben a keresztelési igazolványokat is írtam, hogy bárhová viszik is őket, legalább ez a kezükben legyen. A nyilasok felsorakoztatták őket az udvaron, és kihirdették, hogy nincsen okuk a félelemre, csak fényké pezni akarnak másnap, és most akarják kiválogatni a „jóarcúakat”. Sorba állították őket, és amelyik kimondottan keleti jellegű volt, azokat különválasztották. Másnap délelőtt folytattam a keresztelést, és dél felé azokat is kereszteltem, akik közben filmezni voltak. Megrendült lélekkel fogadták a keresztség szentségét ugyanakkor, amikor néhány órával ezelőtt színházat kellett játszaniok a legnagyobb lelki gyötrelmek között. Így mesélték el: az egyik jellegzetes arcú, kövér férfi tanítványomnak futni kellett az utcán, óvatosan körültekinteni, és aztán egy hirtelen mozdulattal leszakítani a sárga csillagot a háztábláról. Majd a számukra tilos telefonfülkében kellett hasonló módon titkon telefonálniok. Mindezt filmre vették. Egyik kis tanítványomnak – a legszolidabb fiatalasszonyok közé tartozik – a Császárfürdőbe kellett elmennie és ott egy másik fiatalemberrel a kerti székben kényelmesen elhelyezkednie, ajkát rúzsoznia, cigarettára gyújtania stb. Ez a flörtölő jelenet is filmre került, hogy íme a zsidók még most is hogyan viselkednek. Nem mindennapi volt az előkészületük a keresztség szentségének felvételére. – Egy-két hét elteltével azután érkeztek jelentések azoktól is, akik vállalkoztak 98 Bárd Ilona Jusztina (1909–?) szociális testvér.
