Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
III.Forrásközlések
FORGÁCH (III.) ZSIGMOND LEVELEZÉSE LIPPAY GYÖRGGYEL (1639–1644) 265 úgy értem, nem viszi messze. 78 Oda is kellene ember, ha volna. Szunyogh uram 79 azelőtt énnekem úgy beszéllette, mintha kedvetlen volna az szenderői80 lakás hoz, de mast felmenvén Bécsbe, Pálffy Pál uram81 igen nagy bíztatást adott neki. Kegyelmed nem hogy arra, de nagyobbra is érdemes annál. Az erdélyi utat dissuadeálom kegyelmednek mastani időben, kiváltképpen ez tisztek változásában. Ne menjen el kegyelmed sohova is, hanem legyen itthon, és vigyázzon maga állapatjára és hazánk javára is, nincs mast az odamenetelnek ideje. Semmi olyas híreink mast nincsenek. Készülnek váltig mindenfelől az nyári hadakozáshoz. Richelieu82 tett húsz millió gazdagságrúl testamentumot, az ki inauditum de privato homine.83 Az ő halálánál és dispositiójánál gazdagságának, halálárúl való consequentiájánál celebrisebb hír nincsen mast Bécsben. Evvel Istennek ajánlom kegyelmedet. Tartsa és éltesse Isten kegyelmedet sok esztendeig jó egészségben. Posonii, die 22. januarii 1643. Illustrissimae dominationis vestrae ad serviendum paratissimus Georgius Lippay electus archiepiscopus Strigoniensis manu propria 78 Briberi Melith Péter („Melit Peter”) (†1643. nov. első fele) horvát eredetű, főként Szabolcs, Szatmár és Zemplén megyében birtokos katolikus főnemesi család sarja, briberi Melith Pál (†1605) és Csapy Krisztina fia. (NAGY [1857–1868], VII, 411–412. F AZEKAS [2002], 139–140. KOROKNAY [2006], 65–66. ) Fiatal korában Mátyás főherceg asztalnoka. 1622 májusában Bethlen Gábor erdélyi fejedelem udvarának tagjaként tartózkodik Kolozsvárott. (JENEY-TÓTH [2012], 260.) 1623–1629 között Bethlen Gábor (magyarországi) tanácsosa. A fejedelem halála és a hét vármegyének a királysághoz való visszacsatolása után sem szorul háttérbe. 1632-1633 között kállói főkapitány, 1633–1643 között szatmári főkapitány. (P ÁLFFY [1997], 285.) 1636. jan. 8-tól királyi tanácsos. MNL OL A 57. 8. köt. 115. – vö. 1643. jan. 23. Pozsony. Lippay György Esterházy Miklósnak „Melith Péter is igen lassan volt, annak is halálát várták.” T USOR (2015), 135. (No. 131.) 79 Jeszenicei és budetini Szunyogh Gáspár báró („Szuniogh uram”) (†1659. márc. 5.) Trencsén megyei főnemesi család sarja, Szunyogh Mózes és Majláth Ilona fia. (NAGY [1857–1868], X, 895. K EMPELEN [1911–1932], X, 234. CSÍZI [2003], 68. és 76.SZLUHA [2006], 565–569.) 1625 és 1629 között biztosan Bethlen Gábor udvarmestere, ugyanezen időszakban azonban időnként aludvarmesterként említik (JENEY-TÓTH [2012], 81–82 . és 263 –264. ), ezzel egyidejűleg kővári kapitány. Bethlen Gábor halála után a királyságba távozik. 1635-től királyi tanácsos, 1637 és 1639 között egy könnyűlovas ezred parancsnokaként (colonellus) a harmincéves háború né metországi hadszínterein harcol. (CZIGÁNY [2004], 80–81. MNL OL A 57. 9. köt. 121–122. és 436.) 1639 májusától 1644-ig szendrői főkapitány. 1641. jún. 4-től haláláig Gömör vármegye főispánja. (MNL OL A 57. 9. köt. 342. BOROVSZKY [1908], 15–16. CSÍZI [2003], 69–70.) 80 Szendrő, Borsod megyei vár és mezőváros, Kassa után a felső-magyarországi főkapitányság második legerősebb vára. 81 Erdődi Pálffy (III.) Pál gróf („Palffy Pal”) (1592–1653) 1625–1646 között a Magyar Kamara elnöke, 1625–1641 között. királyi főpohárnokmester, 1641–1646 között királyi főudvarmester, 1641–1651 között Pozsony vármegye főispánja, 1646–1649 között országbíró, 1649-től haláláig Magyarország nádora. F ALLENBÜCHL (1988), 136. 82 Armand Jean du Plessis de Richelieu (1585–1642), 1622-től bíboros, 1624-től XIII. Lajos francia király főminisztere. Kulcsszerepe volt abban, hogy Franciaország 1633-tól támogatta a német protestánsok küzdelmét a császár ellen. A bíboros halála (1642. dec. 4.) ekkor volt friss hír. 83 Latin: magánember esetében hallatlan
