Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
III.Forrásközlések
FORGÁCH (III.) ZSIGMOND LEVELEZÉSE LIPPAY GYÖRGGYEL (1639–1644) 259 megönteti,48 és az öntetésért az mesternek, felét az maga, felét az árvák 49 jövedel méből, megfizet.50 Ő azt nem maga szükségére, hanem őfelségéére kéri. Írt ezen kívül kegyelmednek, melyet includálva51 megküldtem kegyelmednek. Erdélyi hí reim az mi voltanak, mind megírtam relatiómban, annál egyebet kegyelmednek mostanság nem tudok írni. Az fejedelem mondotta, hogy gróf Slikket52 elfogták, akarván valamely városnak succurrálni. Kérem kegyelmedet, tudósítson az oda való hírekről. Én szintén el vagyok felejtve kegyelmednél. Kegyelmed nem küldé meg sem Aszalóra az protectionalist, sem az Pelbárt uram tutela levelét,53 sem az Szege di armalisát.54 Kérem kegyelmedet, jó ajánlása szerént küldje meg. Paripát so kat kerestem, de pénzért sohot sem találtam kegyelmednek valót, vagyon egynéhány magamnak, talán azok közül fog vagy egy tetszeni kegyelmednek. Ha Isten kegyelmedet sok készületi után felhozná, örömest megmustrálnám őköt kegyelmednek, holott nem csak kegyelmed legyen felöl megnevezett dolgaimba jóakarattal, Bécsben is örömest elküldöm. Az mely kajmekám megölettetett, az nem volt jóakarója az fejedelemnek, azt is kitörülvén Isten, nagy örömét láttam, 48 Utána kétsornyi áthúzott, olvashatatlan szöveg. 49 Rákóczi Pál árváiról, Rákóczi Annáról és Rákóczi Lászlóról van szó. 50 A fejedelem Bogádi András útján 200 mázsa réz királysági vásárlására kért engedélyt. („Másikat az kétszáz mázsa rész vételéről, mely az kamorára ment pro informatione.” (EOE X, 268.) Nem tudjuk pontosan, hogy milyen célra kellett a réz, a mennyiség alapján leginkább ágyúról vagy harangról lehet szó. 51 Utána áthúzva: „ada”. 52 Heinrich Schlick/Schlik zu Bassano und Weißkirchen („Slikk”) (1580–1650) 1632 és 1649 között az Udvari Haditanács elnöke, 1632-től a Titkos Tanács tagja. Schlicknek nem hogy fogságba eséséről, de arról sincs tudomásunk, hogy ezekben az években jelen lett volna a hadszíntéren. A hír minden bizonnyal téves értesülésen alapult, vagy a dezinformáció szándéka szülte. 53 Az eredetiben elírás miatt: „tutelela levelet” A „tutela levél” gyámi meghatalmazás – Alsóvatai Pelbárt György („Pelbart uram”) 1635. jún. 15-től 1639-ig Borsod vármegye jegyzőjeként működött. MNL BAZML IV-501/a. 5. köt, 249. és 463. Talán abból a családból származott, amely Pelbárt István révén 1598. jún. 2-án I. Rudolf királytólkapott címeres nemeslevelet. (NAGY [1857–1868], IX, 203.) 54 Alighanem arról a címeres nemeslevélről van szó, amelyet III. Ferdinánd 1640. febr. 12-én állított ki a Zemplén megyei Szegedi András és gyermekei: Mihály és Erzsébet számára. (ÁLDÁSY [1937], 307. [No. 726.] Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár Fol. Lat. 3623. jelzet alatti elenchus alapján.) A címeres nemeslevél Borsod vármegyei kihirdetése: 1640. szept. 19. (MNL BAZML IV-501/a. 6. köt., 72. BOROVSZKY [1909], 222.) Az oklevél tehát már megvolt a levél írása idején, csak Forgách Zsigmond nem értesült róla. – A levél alapján feltételezhető, hogy Szegedi András Forgách (III.) Zsigmond familiárisa volt. Egy bizonyos Szegedi Dániel 1637 és 1639 között Forgách Zsigmond szalánci és aszalói tiszttartójaként szerepel. 1637. ápr. 27. Gönc. 1638. jún. 5. Tiszaszentmárton. 1639. jún. 18. Szalánc. Forgách Zsigmond Borsod vármegyének. MNL BAZML IV-501/b. Mat. XII. Fasc. 1. No. 815–816. és 819.
