Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
III.Forrásközlések
FORGÁCH (III.) ZSIGMOND LEVELEZÉSE LIPPAY GYÖRGGYEL (1639–1644) 257 Mind erre, mind az előbbeni levelemre, kérem, választot adni ne difficultálja kegyelmed, és ha mi jó hírei vagynak, // azokról is tudósítani, és szegény Aszaló városnak protectionalisáról se feledkezzék el kegyelmed.36 Érsek uram őnagysága betegeskedik, palatinus uram jó egészségben vagyon.37 Isten tartsa meg kegyel medet is. Datum Galgacz, die 29. decembris 1639. Kegyelmednek szolgája, még él: Forgacs Sigmond manu propria // /Címzés:/ Illustrissimo ac reverendissimo domino Georgio Lippay de Zombor, episcopo Agriensi ac comitatuum Heves et utriusque Zolnok comiti perpetuo, sacrae caesareae regiaeque maiestatis consiliario et per regnum Hungariae aulae cancellario etc. domino mihi observandissimo. 4. 1640. febr. 24. [Szalánci vár]38 Forgách Zsigmond [Lippay György egri püs pök nek és magyar kancellárnak] Eredeti, sajátkezű, a címzésoldal hiányzik. PL AS Act. Rad. Classis X. No. 196. 9. csomó p. 339–341. (MNL OL 2647. filmtári tekercs X.15. cím) Illustrissime, reverendissime domine, domine mihi observandissime, salutem servitiorumque meorum paratissimam semper commendationem! Isten kívánta való jovaival áldja meg kegyelmedet. Az erdélyi utat én Isten kegyelméből szerencsésen és egészségesen megjárám.39 Későre mehettem be az lalkoztak. Másnap a balogi várból kapott hírlövésekre Wesselényi vezetésével a füleki lovasok, végül egy-egy csapatnyi putnoki és balogi lovas is megérkezett. Az így összegyűlt 400-500 fős magyar sereg 1639. dec. 19-én délután két és három óra között három összecsapásban döntő vereséget mért az egri törökökre, foglyul ejtve 41 szpáhit. Ahogy az a misszilis felütéséből kiderül, a nádor rövid idővel azelőtt (talán éppen Wesselényi Ferenc 1638 májusában végrehajtott sikertelen hatvani portyája nyomán (lásd VÁRKONYI [1987], 93–100.) több levelében is megtiltotta Wesselényinek a török elleni portyákat. MNL OL A 98. 12. fasc. No. 33. (7. d. f. 118–119.) Egykorú latin fordítás. 36 A Borsod megyei Aszaló mezőváros, Borsod vármegye törvényszékének rendszeres helyszíne, ebben az időszakban Forgách Zsigmond szalánci uradalmának távoli függeléke volt. A főúr azért folyamodott királyi védlevélért a kancellárhoz, mert birtokát mint kétfelé adózó területet igen gyakran zaklatta a magyar végvári katonaság. Bővebben: SZABÓ (2014), 333. (213. lábjegyzet). 37 Lósy Imre esztergomi érsek (1637–1642) és Esterházy Miklós nádor. 38 A levél keltezése jól olvasható és keltezési helyként egyértelműen Bécs szerepel. Abból a jelentésből azonban, amelyet Forgách Zsigmond a király számára erdélyi útjáról küldött, pontosan tudjuk, hogy 1640. február 24-én ért vissza Erdélyből a szalánci várba (MNL OL A 98. 12. fasc. No. 32. [7. d. f. 172v.] – Lásd a következő lábjegyzetet.) A levél tartalmából is világos, hogy írója éppen nem Bécsben van. Az anomáliát egyelőre nem tudjuk mással magyarázni, mint egyszerű elírással. Mivel az 1639. évet Forgách Zsigmond kamarásként szinte végig Bécsben töltötte, valószínűleg „ráállt a keze” a bécsi keltezésre. 39 Forgách Zsigmond magánügyben, és egyben rendkívüli királyi követként tett erdélyi útjáról a királynak írt két jelentése tájékoztat, amelyeket 1640. márc. 8-án a jászói kastélyból küldött meg a királynak. Bécsből indult, a nagy esők miatt csak 1640. febr. 2-án ért Gyulafehérvárra, a fejedelem febr. 3-án, illetve febr. 10-én fogadta hivatalos audiencián, és febr. 12-én indult visz sza a fejedelmi székhelyről. A két jelentést közvetlenül azután írta, hogy 1640. február 24-én visszaérkezett Erdélyből szalánci várába. Egy saját emberével már február végén megpróbálta
