Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)

III.Forrásközlések

258 SZABÓ ANDRÁS PÉTER útnak rossz volta miatt, az mint kegyelmednek sok ízben megírtam és megüzen­tem, de én nem tudom miért, de miolta Bécsből elgyüttem, egy betűjét sem lát­hattam kegyelmednek. Utamot és választomat az fejedelemtől, kegyelmed relati­omból, az melyet őfelségének felküldtem, bőven megértheti. Írom azért csak az kegyelmed én általam40 üzent punctumira az fejedelem választját. Az elsőre, az mi az papok kiűzését illeti, kegyelmednek is csak azt, az mit őfelségének adott vá­lasztul.41 Az másodikra, hogy az kit Tőrös uramra bízott, azt kegyelmedtől mért akarta lenni eltitkolva.42 Okát adta az pozsonyi gyűlést, 43 az melyre kegyelmed informatiója szerént feleltem, de ő azt mondta, hogy nem csak kitudódott, de pariáját is hordozták levelének, az melyet nem kellett volna pariálni44 engedni ke ­gyelmednek. Abból nem tagadta, hogy meghűlt benne az confidentia. Harmadik, az satisfactio kívöl ha mi volna, megüzenné kegyelmednek.45 Abba csak az őfel ­sége választját repetálta. 4. Az török dolgáról nem üzenhetett, mert semmi sem volt abban, az mit46 Turóczi uram 47 beszéllett. 5. Az mi az rezet illeti // ő örömest ezeket és a fejedelem levelét elküldeni Bécsbe, ám futárja félúton Bécs felé találkozott Lippay György kancellárral, aki bizonyos – a levélben nem részletezett – megfontolásokból visszafor­dította. A kancellár cselekedetének hátterében talán az állt, hogy kézbesítésük előtt meg akar­ta ismerni a lezárt jelentések tartalmát. Forgách a jelentéseket később Jászón Lippaynak felol­vasta. Az első, hosszabb jelentést Szilágyi Sándor az Erdélyi Országgyűlési Emlékek vonatkozó kötetében közölte, ám a saját kezű kísérőlevelet nem adta ki, a fejedelemmel folytatott bizal­mas beszélgetéseket rögzítő másik jelentést pedig csak egy lábjegyzetben kivonatolta. MNL OL A 98. 12. fasc. No. 38. (7. d. f. 165–181.) EOE X, 45–46, 268–275. (A Jászay-gyűjtemény másolataiból.) Megmaradt az a magyar nyelvű beadvány is, amelyet Forgách Zsigmond a fe­jedelemnek átadott, és amely Lippay György kancellár kéréseit is magába foglalja: EOE X, 265–268. 40 Utána áthúzva: „uzen”. 41 I. Rákóczi György mint a katolikus Rákóczi Pál (†1636) országbíró (1631–1636) árváinak gyámja röviddel azelőtt a család két ága által fele-fele arányban birtokolt makovicai uradalom (Sáros megye) három településéről: Kurima (ma: Kurima, Szlovákia) mezővárosból, illetve Gaboltfalva/Gáboltó (ma: Gaboltov, Szlovákia) és Hazslin (ma: Hažlín, Szlovákia) falvakból elűzte a katolikus plébánosokat. EOE X, 267. 42 Tőrös János, Pázmány Péter volt titkára, a Magyar Kamara tanácsosa (1635–1652) mint királyi követ 1639. aug. 1-jén érkezett Gyulafehérvárra, ahol a fejedelem aug. 23-án fogadta audien­cián. Követi jelentése: MNL OL A 98. 12. fasc. No. 24. (7. d. f. 83–90.) Kiadása: EOE X, 244–253. Tőrös életrajzi adatai: F ALLENBÜCHL (2002), 331. – Lippay azt nehezményezte, hogy a fejedelem Tőrös János útján bizalmasan, a kancellár kizárásával üzent valamit a királynak. EOE X, 267. 43 Az 1637–1638. évi pozsonyi országgyűlésről van szó. Rákóczi György tehát azért neheztelt Lippayra, mert állítása szerint egy neki írott bizalmas levelét a vallási vitákkal tarkított diéta alatt szándékosan kiszivárogtatta. 44 A szó „parialtatni”-ból javítva. 45 A levélben szereplő „satisfactio” nem más, mint az az elégtétel, amelyet I. Rákóczi György Bethen István 1636. évi mozgalmának csendes királysági támogatása miatt követelt, elsősorban Homonnai Drugeth János országbírót és Esterházy Miklós nádort vádolva. EOE X, 46. 46 Utána áthúzva: „turo”. 47 Turóczi István („Turoczi uram”), a fejedelem futára, aki 1639/1640 fordulóján III. Ferdinándnál járt. (EOE X, 265.) Ekkor többek között azt a hírt hozta, hogy a perzsák nagy győzelmet arattak az oszmánok felett. (Uo., 267.)

Next

/
Thumbnails
Contents