Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
III.Forrásközlések
256 SZABÓ ANDRÁS PÉTER 3. 1639. dec. 29. Galgóc. 30 Forgách Zsigmond Lippay György egri püspöknek és magyar kancellárnak. Eredeti, saját kezű, kis szakadással. PL AS Act. Rad. Classis X. No. 196. 9. csomó p. 276–278. (MNL OL 2647. filmtári tekercs X.15. cím) Illustrissime ac reverendissime domine mihi observandissime, salutem servitiorum que meorum paratissimam semper commendationem! Isten kívánta való jovaival áldja meg kegyelmedet! Voltam oly ítéletben, az mint Pozsonyból megírtam kegyelmednek, hogy palatinus uramnak31 utam tudtára lett légyen, de egy szót sem hallottam, az ki csak jele volt volna is. Magam dolgait és az diószegi jószág32 keresetiben való igazságo mot megmutattam, melyben jovallotta s hasznosnak is mondta, hogy bemenjek. Írt mellettem az fejedelemnek, igazságomot szép declaratióval d[emonstrá]lván úgy33 recommendált. Éntőlem semmit sem kérdettek, én sem szóllottam. Úgy látom, elpalástolhatni, ha kegyelmed akarja, s jovallja. Én mentest megyek, mert Váradon írják lenni az fejedelmet, noha Kolozsváratt betegeskedett az fejedelemasszony, ott akarván érni, mert Szentmártonból egy nyári nap odaverdődhetem házamtól.34 Az Filekiek szerencsés csatájokat tudom ekeddig értette kegyelmed. 35 30 Galgóc, Nyitra megyei mezőváros (ma: Hlohovec, Szlovákia) Forgách Zsigmond testvérének, Forgách Ádámnak uradalmi központja. 31 Esterházy Miklós nádor (1625–1645). 32 A Bihar megyei Diószeg (ma: Diosig, Románia) mezővárosról van szó, amely a 16. században még önálló uradalom székhelye volt. 1552-ben Diószeg legnagyobb birtokosa (a kisebb porciót bíró Bajoni Ferenc, Zólyomi Mihály és Varkocs Tamás mellett) Forgách (I.) Zsigmond, Forgách (III.) Zsigmond dédapja, Zólyomi Kata férje volt, 81 jobbágyportával. (MAKSAY [1990], I, 204.) Forgách Margitnak szerdahelyi Imreffy Jánossal kötött házassága révén, az asszony halálát (1580 és 1583 között) követően, a diószegi részjószág és tartozékai ifj. Imreffy János (†1611) kancellár kezére kerültek. [MNL OL F 1. 3. köt. 58–61. ETA VIII.1., 109–110. (No. 264.) és 131–132. (No. 342.) PFL Erdődy cs. 18. cs. Fasc. 60. No. 2726.] Az 1598. évi házösszeírás idején Imreffy János és albisi Zólyomi Miklós körülbelül fele-fele arányban (25 ház/20 ház) birtokolták a mezővárost. (DÁVID [2001], 125.) A 17. század elején Diószeget már a székelyhídi uradalom részeként említik. 1602. márc. 12-én albisi Zólyomi Miklós (†1602 és 1604 között) a székelyhídi uradalomnak nopsitzi Varkocs Györgytől visszaszerzett részét, sógorának, deregnyői Daróczy Ferencnek ajándékozta. (MNL OL F 1. 9. köt. 171–176. MNL OL A 57. 5. köt. 922–926.) Bethlen Gábor uralkodásának végére az albisi Zólyomi család lett a székelyhídi uradalom domináns birtokosa. Feltehetően albisi Zólyomi Dávid 1633. évi felségsértési pere és az őt sújtó birtokelkobzás kapcsán merült fel Forgách Zsigmondban az egykori diószegi részjószág visszaszerzésének gondolata. 1635–1638 között Diószeg biztosan I. Rákóczi György birtoka. (MNL OL F 1. 21. köt. 25ab–26b. 179–179b. és 22. köt, 44–44b.) A fe jedelem végül 1640-ben váradi főkapitánnyá frissen kinevezett fiának adományozta az egész székelyhídi uradalmat és vele Diószeget. [SZALÁRDI (1980), 195–196.] 33 A szó olvasata a szakadás miatt némileg bizonytalan. 34 Várad (ma: Oradea, Románia), Kolozsvár (ma: Cluj-Napoca, Románia) – Tiszaszentmárton (Szabolcs megye) Forgách Zsigmond uradalmi központja és kastélya. 35 A füleki (ma: Fiľakovo, Szlovákia) vitézek csatájáról az a levél tájékoztat, amelyet Wesselényi Ferenc füleki (fő)kapitány 1639. dec. 20-án Fülekről írt Esterházy Miklós nádornak. 1639. dec. 18-án estefelé háromszáz egri török lovagolt ki, és elkezdte pusztítani Gömör megyében a balogi völgyet. A meglepetés előnyét azonban hamar elvesztették, és éjszakára a Balogtól északra fekvő Gesztes (ma: Hostišovce, Szlovákia) faluban húzták meg magukat. Először Széchy Annamária (Wesselényi későbbi felesége) lovasai kezdték őket követni, de csatára nem vál-
