Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
III.Forrásközlések
252 SZABÓ ANDRÁS PÉTER 1. 1639. júl. 10. Garam. 10 Forgách Zsigmond [Lippay György egri püspöknek és magyar kancellárnak] Eredeti, saját kezű, a címzésoldal hiányzik. PL AS Act. Rad. Classis X. No. 196. 9. csomó p. 114–117. (MNL OL 2647. filmtári tekercs X.15. cím) Illustrissime et reverendissime domine! Ez elmúlt napokban az mi híreim voltak, három rendbeli leveleimben megírtam kegyelmednek. Most az mely jószágot kegyelmed jóakaratja által nekem őfelsége conferált, abban levő nagy bajimot s káromot és fogyatkozásimot akarám kegyelmednek megjelenteni, bízván az kegyelmed hozzám mutatott kegyes jóvoltához, hogy azokot atyai kegyes voltából remediálja, és ez galibámból kisegét. Juthat eszében kegyelmednek, hogy conferálván nekem őfelsége Székely Ferenc jószágát, az11 melyet az donatióban is benne nem írtak nevezet szerént (nem tud ván én is minden aprólékos portiókat megnevezni), nekem adni méltóztassék. 12 10 Garam/Garany, Zemplén megye (ma: Hraň, Szlovákia) Forgách Zsigmond egyik uradalmának központja. 11 Utána áthúzva: „k” (valószínűleg: „kit” kezdeteként). 12 A sor elejére, a margóra, más kéz (nem Lippayé és nem Forgáché) utólag beírta: „Úgy is adta őfelsége” – Ez a levél ad magyarázatot arra, hogy miért szerepel Forgách Zsigmond nevére, dálnoki Székely Ferenc magszakadtán két, azonos keletű (1639. ápr. 13., Bécs), egymást tartalmilag részben átfedő adománylevél a királyi könyvekben. (MNL OL A 57. 9. köt.) Az előbbi (uo., 218–219.) valóban április 13-án kelt, és lényegesen kevesebb birtokot tartalmaz. Ezek a következők: Szatmár megyében Csegöld egész birtok, Szabolcs vármegyében részjó szágok Apáti, Aranyas, Nagyvarsány/Kenderes és Gemzse birtokokban, Zemplén megyében részjószág Battyán birtokban, udvarházzal, Bereg megyében részjószág Jánd birtokban, Ugocsa megyében részjószág Akli birtokban (de bor- és gabonatized nélkül). Ahogy azt a kancellárnak írott levél is mutatja, Forgách annyira sietett a jószágok felkérésével, hogy kérelméből Székely birtokainak tekintélyes hányada kimaradt, ellenben bekerült néhány olyan, amelyekre nem lehetett jogigénye, ezért a kancelláron keresztül újabb adományt kért. Ezt aztán visszakeltezték az előzővel azonos napra. Az új, az előzőnél lényegesen bővebb, ám kissé kusza adományban (uo., 257–258.) sorrendben a következő birtokok szerepelnek: Birtokrészek Abaúj megyében Pány és Szőlőske, [Szabolcs megyében] Máté, Gelse, Császári, Hegyes, Téglás, Nádudvar, Szo boszló, Apagy, Magy és Zelemér, Zemplén megyében Battyán, Boly és Ráska birtokokban. Ung megyében Bés egész birtok, (Külső-) Szolnok megyében részjószág Szentkirályárka birtokban. Szabolcs megyében Kenderesvarsány/Nagyvarsány és Aranyas birtokok fele, valamint részjó szágok Gyüre, Apáti, Gemse, Fülöp és Laskod birtokokban. Ugocsa megyében részjószág Ti vadar birtokban és Oroszi puszta. Bereg megyében romos vár („castrum dirutum”) Kovászón, Kígyós egész birtok, Kaszony és Beregszász mezővárosok két utcával („in duabus plateis”), illetve részjószágok Szernye, Újfalu, Nagymuzsaly, Kovászó, Bene, Kisalmás és Nagyalmás birtokokban. Végül Szatmár vármegyében Csegöld egész birtok, illetve részjószágok Olcsva és Vitka birtokokban. (Az adománylevél külön bája, hogy a Szabolcs megyei birtokok jó részét véletlenül Zemplén megyeiként tünteti fel.) Bártfai Szabó László idézi a Leleszi Konvent 1640. aug. 24-én kelt birtokba iktatási jelentését (illetve Homonnai Drugeth János országbíró ebben átírt 1640. jan. 20-i iktatási parancsát), amelyből kiderül, hogy az iktatásnak igen sokan ellentmondtak. (BÁRTFAI SZABÓ [1910], 462.) A Prímási Levéltárban maradt fenn egy Forgách Zsigmond számára még az iktatás előtt készített jogászi szakvélemény, amelyből kiderül, hogy leginkább a dálnoki Székely család leányági leszármazottainak ellentmondásától lehetett tartani, ám ezek a szakember szerint csak Csegöldre formálhattak valódi igényt, mert a többi birtok nem illette a leányágat. PL AS Act. Rad. Classis T. No. 409. (2624. filmtári tekercs) – A dálnoki Székely családot megalapító dálnoki Székely/Vaska Antalról (†1575) SÖRÖS (1916–1917).
