Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
ETŰDÖK CZIRÁKI LÁSZLÓ OSB CENTENÁRIUMÁRA 223 hagyta, hogy megélhessük az alkotó együttműködés és végül a téli bemutató sikerének örömét.” 20 Az 1955. júniusi feljegyzése gyakorlati, krónikás jellegű megjegyzéseket is tar talmaz. Felrója a fiúknak (első osztályával is sokat perlekedett írásaiban), hogy a május végi lelkigyakorlat alatt többen bóbiskoltak, nem viselkedtek igazi bencés diák módjára, és biztonság kedvéért – kvázi a fiúk számára21 – pontokba szedve összefoglalta a lelkigyakorlat fő üzeneteit, és a végén a legfőbbet: „A helyes sorrend ez: keressétek először az Isten országát, vagyis a lélek, a szellem országát, és a többi mind (a tanulmányi siker, az anyagi javak) hozzáadatnak nektek.” A diákság új társalgót is kapott (vagyis már nem a prefektus szobájában fog dohányozni!), és a krónikás még beszámol egy kedves meglepetésről is: „A hét folyamán kellemesen lepett meg egyiktek, akácfavirágot hozott üresen ásítozó virágvázámba, s az akkor még ott uralkodó dohányszagot közömbösítette az akácvirág mézédes illatával.” Egészítsük ki mindezt egy feltehetően 1959 tavaszán keletkezett feljegyzés sel, amelyben III. osztályos (17 éves) korukban szólítja meg második osztályának (1956–1960/B) tagjait, és ahogy maga írja, az eltelt évben „sok kedves emlék és sok bosszúság” is bennefoglaltatik. (Szinte nehéz elhinni, hogy azután ezzel az osztállyal is halálig tartó barátságot kötött.) „Kedves Fiúk! Bármennyire is sok az elfoglaltságom, mégis kötelességemnek érzem, hogy időnként megálljunk az idő folyásában, és visszatekintsünk az eddig eltöltött időre, és számot vessek magammal a jó Isten színe elé helyezkedve, hogy mivel vádol esetleg a lelkiismeretem veletek kapcsolatban. Az együtt töltött majdnem 3 év alatt ti kicsi apró gyerekekből vagy nagyobb termetű fiúcskákból többé-kevésbé felnőtt emberekké lettetek, akik tudásban, műveltségben, erőben és jó modorban messze felülmúljátok elsős éneteket, azt a valakit, aki először lépett be az Intézet kapuján. Sok kedves emlék és sok bosszúság [kiemelés: Cz. L.], ez az elmúlt idő mérlege. (...) A fegyelemben megerősödtetek annyira, hogy csendben vagytok akkor, amikor veletek vagyok. Különben nem. Ehhez már nagy jellemerő kellene, hogy egy közösség akkor is fegyelmezett legyen, amikor a vezető nincs jelen. Tanultatok, egyesek becsületesen, mások lelkiismeretlenül elvesztegetve az időt és a tehetségét. A köteles leckén kívül az önművelés csak nagyon kevés fiúnál észlelhető.” 22 20 GEREBEN Ferenc, Uo. 21 Nem lehet kizárni, hogy ez az összefoglalás, és a többi feljegyzésnek a fiúkhoz intézett egyéb intelmei is, – legalábbis részben – valóban eljutott a diáksághoz, pl. osztályfőnöki vagy ún. „csendesórákon”. 22 PFKK BK, Uo.
