Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
218 GEREBEN FERENC sanyánkért kötelesek vagyunk imádkozni, különösen nevenapján. Ilyen kor legjobb, ha szentmisén veszünk részt, és szentáldozásunkat felajánljuk érte ellenszolgáltatásként a sok fáradságért.” 15 Ugyancsak a május 4-i feljegyzésben szerepel egy sejtelmes mondattal záruló bekezdés. Arról van szó, hogy az I/B. osztály egyik tanulóját Győrben vakbéllel oprálták, és ő meglátogatja: „Ott böjtöl szegény M. a Honvéd Kórház harmadik emeletén. Fanyar arcával néz a belépőre, miközben az ágy lábánál lévő szíj kezében lévő végét rángatja, azzal húzza fel magát ülő helyzetbe. Két parasztlegénnyel és egy 3 éves aprósággal van egy kórterembe zárva. (...) Az egész kórház nem valami derűs benyomást kelt számomra, ha arra gondolok, hogy Dávid atyának is tanyája volt, és hogy ketten laknak és uralkodnak itt tuladonképpen: az orvostudomány és az államhatalom.” Dávid atya, vagyis Söveges Dávid OSB kórházi ápolására azután került sor, hogy az 1957. március 13-i pannonhalmi házkutatás után – mint a gimnázium igazgatóját – letartóztatták, és olyan súlyosan bántalmazták, hogy heteket töltött ugyanebben a kórházban. 16 Az 1957. május 18-i feljegyzés 17 szerint a május 13-i mozgalmas nap egy nagyon hosszú főapáti temetéssel kezdődött. Leírásából kiderül, hogy a krónikás nem a külsőségek embere: „rengeteg látogató, püspökök, papok, vidékiek, (...) sok ember, sok külsőség, alig egy könny valahol, csak az ég siratta meg, sokak szerint az is késhetett volna vagy fél órát.” A 15 éves fiúk kornyadoznak a hosszú szertartás alatt, de az osztályfőnök számára mégis ez a szomorú esemény válik dicséret alkalmává: több fiú ugyanis a szakadó eső ellenére kitart a temetés végéig. De a nap krónikája pereg tovább: belefér még egy kiadós diákverekedés is, amelynek következtében B-nak felszakad a szája, de először májusi litániára kell menni a Boldogasszony-kápolnába (mert aznap épp az I/B volt soron), ahol megemlékeznek a fatimai jelenés 40. évfordulójáról is. László atya csak utána tudja orvos hoz vinni a sérültet, akinek este a faluban kezdetleges eszközökkel összevarrják az ajkát. De a nap még nem ér véget: a verekedő osztálytársat éjszaka megbünteti az osztályközösség: „és ebben volt valami romantika: a törülközős osztag, a volt 15 A feljegyzés „epikai hiteléhez” tartozik, hogy a mi osztályunkban a félárvák, s a jobbára özvegy édesanyák által nevelt fiúk száma megközelítette a tízet. Őket László atya – talán mert ő is félárván nevelkedett – megkülönböztetett gondoskodásban részesítette. Erről másutt részletesebben szóltam: G EREBEN (2009) 90. 16 Lásd erről Szalai Béla említett műveit; valamint: BORBÉLY (2012). 17 PFKK BK, Uo.
