Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)

II.Közlemények

ETŰDÖK CZIRÁKI LÁSZLÓ OSB CENTENÁRIUMÁRA 219

X-es háló gárdahadosztálya, az ágyfelborítók és svejkolók egyesült hadosztálya: rátámadt az alvó P-ra, aki mint Caesar Pompeius szobránál, köpenyét, illetve pap lanát magára húzva védekezett.” Mi tagadás, az osz

tály – már nem először – (bárhogy vélekedjünk erről manapság) ön bíráskodással lépett fel egyes agresszí vabb, gyengébbre támadó tagjai ellen. László atya ezt nem pártolta, de – ahogy a fönti „enumeráció” szatirikus stílusából is kitűnik – bizonyos távolságtartással, de tudomásul vette. (A verekedések néhány hónap után meg is szűntek.)

Már az 1955-ös Előszó is több ször foglalkozik a nevelői szereppel, amely régen rabszolgasors volt, de sok örömmel is jár: „mennyi kedves élmény, hány szellemességében és eredetiségében soha meg nem

ismétlődő helyzet és pillanat adódik a diákélet kapcsán...” Az Előszó

utolsó bekezdése is egy nevelésről szóló, rendkívül találó mondattal kezdődik: „Végte len felvonásból álló dráma a nevelő élete.” Amely hozhat jót is, rosszat is.

És bár rend

re csalódhat az ember a neveltjeiben, mégis szereti őket. Vagyis a pedagógia vilá

ga ellentmondásos világ, amelynek rej télyét csak szeretettel lehet megfejteni. Ars Pedagogica

Térjünk vissza egy 1955. június eleji

feljegyzéshez, amely az első osztálynak, a 17 éves III/B-seknek szólt. (Illetve – e különös „regény”-műfaj sajátosságaként – a fiúkat megszólítva önmagának és az utókornak.) A következő szövegrész A II. B osztállyal 1958-ban