Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
ETŰDÖK CZIRÁKI LÁSZLÓ OSB CENTENÁRIUMÁRA 211 dokumentumait néztem át és dolgoztam bele életrajzába – személyes emlékeim mellett.4 (Ebből már kiderülhetett, hogy személyes szálak fűztek hozzá, ami azt is jelenti, hogy ez az írás óhatatlanul szubjektív elemeket is tartalmaz.) A közelmúltban – kilépve a bencés keretekből – megjelent róla egy képmellékletekben is rendkívül gazdag „civil” tanulmány, a kiemelkedő Győr megyei pedagógusokat bemutató könyvsorozatban.5 Ez a publikáció azért is figyelemreméltó, mert széles körűen (a rokonságtól, egykori tanítványoktól,6 a pannonhalmi gyűj teményekből stb.) szerzett be dokumentumokat, és a korábbi közleményekhez képest sok új információval szolgál. Ebben a kötetben a nyitó fénykép mellett a következő mondat szerepel: „A szellem- és jellemformálás mestere”. Ki volt hát ő, hogy munkásságát ennyire megbecsülik a Renden és az öregdiákok körén kívül is? Pályakép Az említett források alapján foglaljuk össze röviden életének, pályájának legfontosabb eseményeit. Cziráki Géza 1915-ben született Hegyeshalomban, alsóközéposztálybeli családban. Édesapját korán elvesztette, édesanyja nehéz körülmények között nevelte két fiát. (Öccse, Cziráki Lajos később neves festőművész lett.) 1932-ben a pápai bencéseknél kitüntetéses érettségi vizsgát tett. Már ekkor szeretett volna szerzetes lenni, de a rend egészségi okból (szívpanaszai voltak) nem vette fel tagjai közé. 1934-ben felvették viszont a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–francia szakára és az Eötvös Collegiumba. A felvételi jegyzőkönyv szerint: „Rokonszenves magatartású. Ismeretei vannak több mindenféléről, amiről középiskolát végzettek nemigen szoktak tudni.”7 Cziráki Ven delné özvegyi nyugdíja havi 76 pengő volt, ebből taníttatta – nagy nehezen – két fiát. Géza visszatérően ingyenes helyet kérelmezett, amihez szegénységi bizonyítványt is mellékelt, de hiába. Egy éve volt hátra, amikor 1937 júniusában lakonikus rövidségű levélben lemondott kollégiumi tagságáról. Igazgatójának azt mondja, nem akar tanár lenni, pályát módosít. De nem ment más egyetemre, hanem dolgozni kezdett, gyári tisztviselő lett, segítette öccse tanulmányait. A tanári pályától való visszariadás a későbbiek ismeretében sajátos momentum, valószínűleg – az anyagi tényezők mellett –a 22 éves fiatalember identitás-keresési életszakaszának terméke volt. 4 GEREBEN (2009). 5 KALLÓS (2014). 6 A tanulmány többek között dr. Tringer László, dr. Schmidt Péter, dr. Kelényi István és dr. Koloszár Sándor visszaemlékezéseiből, leveleiből idéz. (KALLÓS (2014) 27, 28, 36. p.) 7 GEREBEN (2009) 85.
