Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
194 BAJNÓCZI GÁBOR lett volna, ha felhívja rá a figyelmet.« (...) Amikor Karsainak megemlítettem a Himnusz éneklését, azt felelte: elvégre a hazafias nevelésre is kell adni valamit. Hivatalos mise vagy ünneplés nem volt, magában a főapátságban sok rendtag a dátumról meg is feledkezett, vagy csak későn vette észre.”177 A tartótiszt ráérzett az eseményben rejlő operatív lehetőségekre: „A fenti nyílt ellenséges fellépés operatív célból való kihasználására és eljárásra intézkedési tervet dolgozok ki. [...] Az ügynök feladata [...] további adatok összegyűjtése és tekintve, hogy a találkozón úgy ítéltem meg, hogy eljárásra visszük az ügyet, konkrét érdeklődésre nem adtam utasítást »Rieger«-nek, mert Pannonhalmán Bajtai kihallgatása óta178 nagyon keresik a beépített embert.” 179 Egy héttel későbbi jelentésében viszont már maga is emlékszik, mint írja, „az ügynök személyesen tapasztalta, hogy a diákok nagy része október 23-án sötét ruhában jelent meg a tanítási órákon.” Sajnálatára lassan halad a felderítéssel, mert „a tanári kar részéről mindenki hallgat róla. (...) A tanári kar fél attól, hogy valaki be van építve és nem tudhatják, ki előtt beszélnek az ügyről.” Úgy tűnik, hogy a Bajtay Oros beszervezésére tett kísérlettel megnehezítették a dolgukat, mert ezután mindenki óvatosan viselkedett. A bizalmatlanság légköre meghatározó lett a monostorban és az iskolában egyaránt. Rieger sem tudta, mi az ő szerepe ebben a helyzetben, mert miután tartótisztje eligazította „arra, ha úgy határozunk, hogy eljárást indítunk az ügy miatt, minden megnyilvánulásról, személyek felelősségének felvetéséről, egyes személyek szerepéről értesülést szerez, részletesen számoljon be,”180 másnap már vissza kozik: „azok, amiket leírt, a valóságnak megfelelnek. Szerinte azonban nem volna tanácsos megalapozott ellenőrzés és dokumentálás nélkül Pannonhalmán október 23-án történt eseményt sajtóban vagy egyéb eszköz útján nyilvánosságra hozni.” 181 Megpróbálta megtalálni az osztályban azokat, akik kezdeményezhették az ünnepi öltözetet és az éneklést, azonban csak azt tudta meg, hogy „nincs ebben az osztályban hangadó elem.”182 Hosszasan részletezi, miért nem tud haladni a történtek felderítésében: „A további, közvetlen és kezdeményező érdeklődés feltűnő lenne, mert a diákság, véleményem szerint, most már nem gondol rá, legfeljebb mint már elmúlt ünnepre, pl. pünkösdre, amikor kiöltözött és templomba ment. A tanári kar pedig, nézetem szerint, szorongva leste, hogy ugyan mit csinálnak a diákok majd 23-án és most már megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy csak ennyi történt és régen nem beszél róla nyíltan. Újból visszatérni erre 177 Uo. 178 PFL PI 10/1957., vö. ÁBTL 3.1.2. M-36924/1. 161–162.. 179 ÁBTL 3.1.2. M-36924/1. 170.. 180 ÁBTL 3.1.2. M-36924/1. 183–184. 181 ÁBTL 3.1.2. M-36924/1. 185. 182 ÁBTL 3.1.2. M-36924/1. 187.
