Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
A BIZAKODÓ OROSZLÁN 151 A család- és egyháztörténészek számára az is érdekes lehet, hogy miről nem beszélt a hitszónok (jóllehet kérdéses, mennyiben volt számára ismert a jelenkor kutatói számára már tudott összefüggés): bizonyos értelemben Dőry Ádám tekinthető Orosháza alapítójának, hiszen „Mint ismeretes, a települést azok a Zombáról áttelepült dunántúli, magyar eredetű evangélikusok alapították, akik a lutheri reformáció által megújított, reformált egyház tanait fogadták el, és ahhoz ragaszkodtak. A »cuius regio, eius religio« elvét alkalmazni akaró Dőry Ádám földesúr kényszere alól csak úgy vonhatták ki magukat, hogy a Dunántúl északi és nyugati részéről odatelepedett evangélikusok ott hagyták házaikat, földjeiket, a temető ben nyugvó halottaikat, és a szabad vallásgyakorlatot ígérő Harruckern János György báró, hadi élelmezési biztos Ferenc fia tulajdonát képező területre költöztek.” 36 Az elvándorlás harminc zombai családot érintett, akik az előzetes tárgyalások nyomán 1744. április 24-én vették birtokba a jelenlegi Orosháza területét. 37 A vizsgált prédikációban másképp jelenik meg a főúr és a zombai jobbágyok kapcsolata: „Apostola volt Kálvinus tanéttása után tévelgö Zombai Jobbágyinak, kiket is szent Pál nyomdoka szerént az Evangyeliom által Krisztusnak szült vala.”38 Kérdés azonban, hogy a megfogalmazás mennyiben tükrözte a hitszónok diplomáciai érzékét és egyetértését, vagy éppenséggel hiányos információit. A szentbeszéd e tekintetben mindenképpen felhívja a figyelmet arra, hogy jelen ismereteink és történetszemléletünk sok esetben jelentős mértékben eltér a régi korok (és műfajok) szemléletmódjáétól. Összességében elmondható a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár gyűjteményének vizsgált darabjáról, hogy cenzúra- és kortörténeti adalékként egyaránt értékes lenyomatát adja a 18. századi művelődéstörténetnek. A dokumentum elemzése során érdemes rávilágítanunk Tóth Farkas pályaképének sajátosságaira, valamint a temetési beszéd alanyának, Dőry Ádámnak pályafutására, s az ehhez kapcsolódó reprezentációra is. 36 PINTÉR (1996), 13. 37 PINTÉR (1996), 13. 38 BUDAI (1799), 16.
