Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
152 MACZÁK IBOLYA Függelék Tóth Farkas gyászjelentése 39 Sz. Mártonban, Pannonia hegyén, Nagy Tiszteletű Tudós Tóth Farkas Úr, Pétsi Püspökségbeli Pap, a’ Szép Tudományoknak és Philosophiának Doctora, Februarius’ 26-dikan, életének 79-dik esztendejében az örök életre költözött. Ezen férjfiu tsak nem egész életét tanitásban töltötte, és így a’ Hazának több tekintetben megbetsülhetetlen nagy hasznot szerzett. Ugyan is 16 esztendős korában az akkori Jézus’ Társaságába állván, Ungvárott Poézist és Rhetorikát tanított; a’ Szerzet eltörültetése után pedig a’ Pétsi Püspökségbe vétetett fel ama’ hires Klimo Püspök által, és Papnak felszenteltetvén, a’ Budai Fö Gymnasiumban Concursus által nyerte meg a’ Szép Tudományok tanító székét, mellyben számos esztendőket Tanítvánnyainak nagy előmenetelével töltött, úgy hogy egyszer ‘s mind a’ Nemzeti nyelvnek, ‘s Tudományoknak köz gyarapításában fáradhatatlanúl munkálkodnék. Mind a’ kettőt részint írásban beadott tanáts-adásaival, részszerint nyomtatásban kiadott munkájival jeles előmenetelre segítette. Budáról érdemekkel teljes idősb korában a’ Sopronyi Királyi Gymnasiumnak Directorává tétetett, ‘s e’ hivatalt 1802/3-dikig folytatá. – Ott is, valamint Tanító hivatalában, szelíd és jámbor életével, tettetést nem esmérő nyílt ‘s egyenes lelkével magát mindenekkel megszerettette. Az eránta való köz tisztelet annyival szélesebbre terjedett, minthogy nagy olvasásának minden alkalmatosságokban nyilván való jeleit adta a’ nélkül, hogy magát fitogtatta volna. A’ Görög és Deák nyelveken írt remek munkákat nagy szorgalmatossággal olvasván, azoknak böltsességével teljes esmeretségben volt. Értette az Olasz, Frantzia, és Német nyelveket is, ‘s azokat tulajdon elméjének tökélletesitésére fordította. Ezen jeles tehetségénél fogva a’ Sz. Benedek’ Szerzetének Előljárói őtet 1805-ben megkérék, hogy a’ Görög és Deák nyelvekben, ‘s a’ Szép Tudományokban a’ Szerzetes Ifjaknak Vezérje lenne; minthogy a’ Szerzetre több Iskolák bizattattak, ‘s ezekbe Tanítókat kellett vala készíteni. E’ szent tzélra kész volt az érdemes öreg végső erejét felszánni, és 1803-tól fogva 1809-ig Sz. Mártonban a’ Nevendék Szerzeteseknek oktatójok, és vezérlőjök volt a’ tudományokra, olly foganatossággal, hogy ezen nevelésből már több derék Tanítókat szemlélünk. Az emlitett időtől fogva tsendes és kegyes életet élt, nagy részint azok között, kik előtt a’ Tudományok világát meggyújtotta. Ezen tsendes életben, mint keresztény bölts kevéssel megelégedvén, jövedelmét egyes szegények, és szűkölködő familiák között felosztotta, melly jótéteményeit olly titokban tudta tartani, hogy azt a’ vele társalkodó Szerzetesek sem tudnák, ha tsak a’ holta után megtalált háládó levelek nem bizonyítanák. Igy élt, így munkálkodott Tóth Farkas, a’ tiszta erköltsnek, és kegyes életnek valóságos példája! Kinek emlékezete sok ezreknél áldásban marad. – (Született 1746. Január 5 dikén). 39 BOTZKÓ (1825), 121–122.
