Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
146 MACZÁK IBOLYA Ez a gyakorlat lényegében megmaradt a prédikáció kelet kezésének időszakában.3 Ezt az állítást támasztják alá a vizsgált dokumentum cenzorának életrajzi adatai is. Tóth Farkas 1746. január 5-én, Pécsett született. Gimnáziumi tanulmányait követően Trencsénben a jezsuita rendbe lépett. A bölcseletet Kassán, a teológiát Nagyszombatban végezte. A rend föloszlatása (1773) után egy időre elhagyta az egyházi köteléket – ám a későbbiekben visszatért s a pécsi egyházmegye papja lett. A budai akadémiai gimnáziumban a humaniórák tanára volt (itt tanította többek között Vitkovics Mihályt is),4 majd a soproni gimnázium igazgatója lett, 1803-tól pedig Pannonhalmán a bencés növedékeket tanította:5 első vezetője volt – korábbi gyakorlata alapján – Pannonhalmán a noviciátus utáni, egy évig tartó, jezsuita rendszerű repetitiónak.”6 Itt halt meg 1825. február 26-án. A szorosan vett életrajzi adatokon túl érdemes felhívni a figyelmet Tóth irodalomtörténeti szerepére, kapcsolatrendszerére is. Irodalmi munkásságát nem mondhatjuk kiemelkedőnek,7 de megmlítendő, hogy korának csaknem minden jelentős, irodalmi és tudományos vonatkozású megmozdulásában részt vállalt. Deákos költőként tartják számon – Molnár János, Baróti Szabó Dávid, Rájnis József hármasához kapcsolódva, Birsi Ferenchez és Fabchich Józsefhez hasonlóan.8 Révai Miklós baráti körébe tartozott (utóbbi szer ző több munkáját ajánlotta neki9 ), s közreműködött volna az általa tervezett tudós társaság munkájában.10 Szerepet vállalt a kapcsolódó nyelvészeti vitákban is. Tudós embernek mondhatjuk tehát, akinek alkotásai ugyan nem közismertek, de részt vállalt a korabeli tudományos és művészeti élet szinte minden jellegzetes területén. Az életrajzi adatokon túl érdemes kiemelt figyelmet fordítani Tóth soproni éveire is. Nekrológjának tanúsága szerint „Budáról érdemekkel teljes idősb korában a’ Sopronyi Királyi Gymnasiumnak Directorává tétetett, ‘s e’ hivatalt 1802/3-dikig folytatá. – Ott is, valamint Tanító hivatalában, szelíd és jámbor életével, tettetést nem esmérő nyílt 3 Vö. KAPRONCZAY (2000), 89. 4 Vö. VUTKOVICH (1873), 83. 5 Erről bővebben: ACSAY (1901), 422–423. 6 CSÓKA J. (1970), 893. 7 Nyomtatásban megjelent munkái: Carmen (1782), A magyar szent koronának utolsó hazajövetele (1790), A Trenk csúfos ember (1790), Atyjának utolsó meg -tisztelése után hazatért nádor-ispánjokat meg-szólitják a magyarok (s. a.), Onomasticon (1793), A magyar koronás fejedelmet megtámadni nem tanátsos (1796), Mele Pindarica (1801), Lovász Zsigmond békési főispán beiktatásakor mondott beszély (s. a.). 8 GÁLOS (1941), 106. Érdemes megemlíteni, hogy Gálos ezen írásában külön fel is hívja a figyelmet Tóth Farkas Pannonhalmán őrzött kézirataira. 9 CZIBULA (2013), 329. 10 Vö. THIMÁR (2007), 9, 105, 106, 125, 131, 151.
