Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
TIHANY VÉGVÁR 1680. ÉVI ÖSSZEÍRÁSA 129 tánsüldözés részét képezték a végvári katonaság körében végzett kihallgatások is. A tihanyi kihallgatásokhoz hasonló, de azoknál jóval több tanút felsorakoztató és részletesebb vizsgálatot folytattak le Veszprémben 1674-ben. A veszprémi őrséget és a környező településekről beidézett katonákat, illetve jobbágyokat a lelkészek életkörülményeiről és gazdasági helyzetéről faggatták.51 Külön összeírás róluk nem készült, de mindannyiuk vallási hovatartozását feljegyezték. A katonaság vallási hovatartozását rögzítő összeírás a Tihanyban lakó idegenek felsorolásával indul, akik nem csak különálló etnikumot, de más, a magyarokétól eltérő vallási közösséget is alkottak. Az összeírás tanúsága szerint 1680-ban Tihanyban éltek délszláv lakosok, összesen 22 rác és 18 „dalmata”, azaz dalmát, illetve horvát származású családfő és velük minden bizonnyal családjuk.52 A délszláv lakosok nevén kívül származásuk helyét szintén megőrizte az összeírás. Az összeírás jelentőségét az ő számbavételük tovább emeli, egyben megválaszolásra vár a kérdés, hogy a 17. század végén miért találkozunk délszláv népességgel egy magyar végvárban? Közismert tény, hogy az oszmán hódítás előrenyomulásával már a 15. századtól kezdődően tömegesen menekültek szerbek, bosnyákok és horvátok a Balkánról az északabbi területekre, a 16. század közepétől pedig a hódoltsági magyar területeken berendezkedő török katonaságban jelentős szláv elemeket regisztrálhatunk. A hódoltsági török várakban és településeken lakó délszláv népességre vonatkozóan a magyar szakirodalom jobbára csak a 16. századból ismer adatokat, köszönhetően a török források, elsősorban az adózással összefüggő összeírások (defterek), zsoldlisták ekkori rendszeres, majd 17. századi részleges voltának, il letve hiányának. A délszláv népesség esetében külön kell kezelnünk az oszmán hódítás elől menekülő elemeket, valamint a török vagy magyar katonaságba betagozódott katonák és a törökök szolgálatában érkező telepesek ügyét. Hegyi Klára a legnehezebb problémának a délszláv betelepülés kérdését látja, annak idejét, nagyságrendjét és a betelepülők gazdasági helyzetének megítélését illetően.53 Véleménye és adatai szerint nem csak a török várakban, hanem a hódolt területek jobbágyai közt is jelen volt a délszláv népesség. A források szerint a hódoltsági terület teljes déli részén nagy számban találkozunk velük Bács, Torontál, Temes és Arad vármegyében, valamint a Dunántúl déli vármegyéiben: 51 HUNGLER (2009), 103; M ÁRKUSNÉ (2004). 52 Erre utal, hogy közülük néhányan Tihanyban születtek. 53 HEGYI (1976), 76.
