Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
Jakab Réka Tihany végvár 1680. évi összeírása * Milyen összeírás? – lehetne az olvasó legelső kézenfekvő kérdése, hiszen a cím e tekintetben nem igazít el. A konkrétabb megfogalmazástól azonban egyelőre el kell tekintenünk, hiszen a forrásközlést felvezető rövid ismertetésünk célja éppen annak megállapítása, hogy kik szerepelnek Tihany várának (és környezetének?) 1680. évi összeírásában, ami egyben az összeírás jellegének megállapítását és így a cím pontosítását is lehetővé teszi. Az összeírás ideje Tihany várának a magyar végvári lét utolsó éveire esik; egy olyan korszakra, amelyre vonatkozóan alig van adatunk. Ebből az időszakból a rend levéltárában is mindössze tucatnyi dokumentum maradt fenn, melyek legtöbbjét a Rendtörténet Oklevéltára közölte. Egy összeírás jellegéből fakad, hogy helytörténeti szempontból nagy forrásértékkel bír, a település lakosságára vonatkozóan jóval informatívabb, mint egy más jellegű forrás. Az itt közlésre kerülő összeírás forrásértéke tehát önmagában is jelentős, afféle hiánypótló, de ezt tovább fokozza az a tény, hogy eddig ismeretlen összeírásról van szó. 1680-ban, azaz az összeírás keletkezésekor Tihany vára balatoni végvárként a magyar végvárrendszer részét képezte, tényleges urai ekkor nem a bencések, hanem a királyi katonaság parancsnokai voltak. Az összeírásra 2014-ben Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Levéltárban bukkantunk az Esterházy család cseszneki ága levéltárának rendezése közben. A fasciculus-méretűre hajtogatott, hat oldalpárból összetűzött füzet felbukkanása meglepetést okozott, hiszen látszólag teljesen indokolatlanul, úgymond szervetlenül * Itt mondok köszönetet Végh Ferencnek, a balatoni végvárak török kori társadalom- és hadtörténetét ma legjobban ismerő kutatónak, aki elolvasva a kéziratot értékes észrevételeivel és javaslataival segített a tanulmányt jobbá formálni.
