Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
106 SZOVÁK KORNÉL olyasvalaki került, aki a kérelmező nyelvét – aki tiszta magyar (merus Ungarus) – egyáltalán nem ismerte, a kézműves munkát s az ő munkáit kiváltképp lebecsülte, az emberi vigaszt (humanitatis solatia fere singula) , úgymint az étket és a ruházást tőle megtagadta, őt folyton gyalázta s másoknak is engedte gyalázni. A fogadalmas testvér ezt egy darabig tűrte, végül azonban úgy ítélte meg, hogy a perjellel és a szerzetestestvérekkel lelki békéje megőrzésével nem maradhat, mert nem volt köztük egy magyar sem; levetette a rendi ruhát, és visszatért a világba. Egy darabig kóborolt mindenfelé, mígnem szerzetesek arra figyelmeztették, hogy szerzetes létére nem öltözhet világi ruhába, ezért egy apát kezéből magára öltötte a bencés konverzusok habitusát. Bencés társai azonban idővel arról is felvilágosították, hogy kolduló rendiként a pápa engedélye nélkül nem léphet át nem kolduló rendbe, ekkor – hogy a lelkiismeretét megnyugtassa és e világi élete után az örök üdvösség révébe juthasson – a pápához fordult kérvényével. A kérelemben nyomatékosan említést tett arról, hogy a karmelita rendnek csak három kolostora van Magyarországon, s mindegyikben kizárólag a magyart nem beszélő idegenek élnek. A pápa az engedélyt a bencés fogadalom letételének feltételéhez kötve megengedte a kérelmezőnek, hogy olyan monostorba lépjen be, ahol jó szándékú befogadókra talál.28 A karmelita esete nem állt egyedül a 15. században, Garam szentbenedekről is maradt fönn 1429-ből olyan forrásadat, amely szerint Jakab szerzetes azért akart más monostorba átlépni, mert az apát megtagadta tőle az élelmet és a ruházatot (victus et amictus) . 29 A kívánatos bencés monostor kiválasztása ugyan ritkán szerepel a kérvényekben, azonban a kérvényezők nagy valószínűséggel már biztosak voltak a befogadó intézmény felől, amikor a pápához fordultak folyamodványukkal. 1461-ben Lőrinc fia Fábián zágrábi pálos csak annyit mondott – miként a karmelita szerzetes is (feltehetőleg a supplicatió s formulárium adekvát kifejezése volt ez) –, hogy olyan helyre kíván belépni, ahol „jóakaratú befogadókra talál” (in quo benivolos invenerit receptores). Balázs fia György budaszentlőrinci pálos első kérvényében még csak általánosságban másik rendbe lépési szándékát jelölte meg, második kérvényében azonban már a visegrádi bencés monostort javasolta elfogadásra a pápának (ad alium ordinem parem et arctiorem et si placet, ad monasterium Sancti Benedicti Visegradiense). 30 Tolnai Máté intézkedéseiből kiviláglik, hogy a bencés rend alkal masint saját szerzetesi tartalékaként számolt a más rendeket elhagyókkal. Jól látszik az elmondottakból az is, hogy az átlépési esetek legtöbbjének a hátterében nem annyira szerzetesi fegyelmi problémák, mint inkább a helyi közös-28 ASV, Reg. Suppl. 505 fol. 292r-293 r . A forrást feltárta és az esetet kivonatosan ismertette SZAKÁLY (1977), 79 (49/a jegyz.) Az utóbbi közlemény ismeretét Koszta László baráti közlésének köszönöm. 29 Diplomata pontificum I., 239 (1285. sz.) 30 Uo., II., 180 (633. sz.)
