Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
EGY ELFELEDETT BENCÉS RENDI KÁPTALANGYŰLÉS 1395-BŐL 107 ségben kialakult személyes konfliktusok álltak: gúnyolódás, lebecsülés, javaktól való megfosztás, időnként a kommunikációból való kirekesztés. Az átlépők okkal számíthattak arra, hogy választott új közösségükben velük szemben megértőbb, emberibb viszonyokat találnak, ezért eshetett a választásuk gyakorta a benedeki regulát követő monostorokra. Az átlépők nem föltétlen lazább fegyelmű, fizikailag jobban tűrhető és elviselhetőbb intézményt és életmódot kerestek a bencések között, hanem magyarul beszélő, a tagjaival szemben emberibb elvárásokat állító és nyugodt életkörülményeket biztosító közösséget. A teljesség igénye nélkül elősorolt forrásadatokból az is kitűnik, hogy az átlépések nagyobb hányada a pálos rend tagjai részéről történt. A pálos vezetők tudták és tapasztalták a problémát, nem ritkán orvosolni is igyekeztek azt. 1417-ben ezért uralkodói támogatással azt kérték a pápától, hogy újítsa meg elődjének, IX. Bonifácnak azon rendelkezését, amellyel megtiltotta, hogy a pálos szerzetesek más rendekbe léphessenek át.31 1421-ben a pálos generális perjel pedig egyenesen azért folyamodott a Szentszékhez, hogy az tilalmazza a pálosoknak az ordinárius tudta és engedélye nélküli rendi átlépést, még abban az esetben is, ha az szigorúbb rendtartású szerzetre irányul, mert számosan vannak olyanok Magyarországon, akik ezen a címen rendi habitusban kóborolnak az országban.32 A problé ma sajátos módon a pálos rendi hagyománynak is részévé vált. Gyöngyösi Gergely rendtörténeti összefoglalójának 38. fejezetében ugyanis beszámol arról, hogy 1394-ben János budaszentlőrinci perjel a szentmártoni, pécsváradi, szekszárdi és zobori apátoktól kieszközölt egy levelet, amelyben azok megígérték, hogy soha nem fogják „szerzetestestvéreinket” (fratres nostros) Szent Benedek rendjébe fo gadni.33 Azt is hozzáteszi a szerző – aki egyébiránt a rend történeti hagyomá nyainak felelevenítésével saját szerzete megreformálásán munkálkodott34 –, hogy a levél Budaszentlőrincen található, IX. Bonifác engedélye formájában. Eggerer Fragmen panisa 2. könyvének 16. fejezete 35 közvetítésével Kisbán Emil rendtör téneti munkájába az adat már úgy került be, hogy a nevezett bencés apátok az ígéretet János esztergomi érsek és apostoli követ színe előtt tették,36 s ezzel el homályosult az esetnek a bencés rend történetére vonatkozó tanulsága. Régen tudott, hogy Gyöngyösi munkája megírásához végigjárta a rendházakat, s min-31 Uo., I., 50 (21. sz.) 32 Uo., 115 (409. sz.) 33 „Anno Domini 1394 frater Johannes prior de Sancto Laurentio supra Budam per instantem requisitionem obtinuit quasdam literas a dominis abbatibus de Sancto Martino, de Pechwarad, de Saxard et Zobor, in quibus promiserunt nunquam recipere fratres nostros ad Ordinem Sancti Benedicti. Hae literae habentur apud Sanctum Laurentium et est concessio Bonifacii IX.” – GYÖNGYÖSI (1988), 81. 34 Erről újabban lásd F. ROMHÁNYI (2008). 35 Fragmen panis, 178–179. 36 KISBÁN (1938–1940), I., 104–105.
