Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
104 SZOVÁK KORNÉL minden bizonnyal a kényelmes és befolyást biztosító javadalom megszerzése volt az átlépő vagy éppen át sem lépő szerzetes „betérésének” a célja. Érdekfeszítőbbek azok az esetek, amikor saját rendjükben magukat ké nyelmetlenül érző szerzetesek kérvényezték a pápánál, hogy engedélyezzen számukra más rendbe való átlépést. A kérvényezők ilyen esetekben rendszerint a jóindulat megnyerése érdekében hangsúlyozták, hogy hajlandók akár hasonlóan szigorú szerzetbe is átlépni, csak kellemetlen helyzetükből szabadulhassanak. A pápa a körülmények mérlegelése után vagy egy konkrét rendet jelölt ki az átlépésre, vagy engedélyezte, hogy a kérvényező maga keressen olyan intézményt, ahol befogadják. Van adat többek között karmelita átlépési szándékára is, de különösen nagy számban ismeretesek olyan forráshelyek, amelyek rendjüket elhagyó pálosokról szólnak. Gyöngyösi Gergely rendi krónikája ilyen esetekre nézve jóhiszeműen a jó szándékú rendi vezetés túlzott szigorára és túlkapásaira következtetett, – meglehet, hogy az intézményesített szigor valóban meghaladta többek tűrőképességét. A rendi átlépésekről szóló forrásadatok meglehetősen egyenetlenül maradtak korunkra, bizonyos következtetések levonására azonban így is lehetőséget nyújtanak. A 14. század leginkább ismert esete Vilmos pannonhalmi apáté volt, aki, mielőtt bencéssé lett volna, már volt domonkos, azt követően pedig ciszterci szerzetes is.14 1345-ben ugyanígy egy másik domonkosról írják a pápai kérvényköny vek, hogy idővel ágostonos (nem kizárt: pálos) remete, majd pannonhalmi bencés lett belőle.15 IX. Bonifác bulláiban többször is olvashatunk egykor pálos, az adott időpontban már bencés szerzetesről.16 1418-ban három pálos szerzetes nyújtott be kérvényt a pápához annak érdekében, hogy más, akár szigorúbb rendtartású szerzetbe léphessenek át. V. Márton végül engedélyezte az átlépést, de kikötötte, hogy karthauzinak kell állniuk.17 1419 tavaszán Csázmai Tamás zágrábi egy házmegyés pálos ugyanígy azt kérte, hogy saját rendjét elhagyva a bencésekhez léphessen be.18 1422-ben V. Márton Jakab fia Simon csatkai pálos szerzetesnek en gedte meg, hogy bencéssé legyen.19 1432-ben András fia Miklós budaszentlőrinci pálos kért és kapott engedélyt a bencésekhez történő átlépésre,20 1438-ban Balázs fia György szintén budaszentlőrinci fogadalmas kapott hasonló pápai engedélyt, ezúttal az olivetánus kongregációba.21 1458-ban Szentgáli Lőrinc fia Péter, a pé csi Szent László kolostor karmelita szerzetese szeretett volna a bencésekhez át-14 Regesta supplicationum I., 14 (22. sz.). 15 Uo., 102 (194. sz.). 16 Bullae Bonifacii IX. I., 285–286, 286–287; II., 60, 333–334, 438–439. 17 Diplomata pontificum I., 75 (148. sz.) 18 Uo., 170 (80. sz.) 19 Uo., 103 (328. sz.) 20 Uo., II., 61 (96. sz.) 21 Uo., 175 (611. sz.)
