Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
EGY ELFELEDETT BENCÉS RENDI KÁPTALANGYŰLÉS 1395-BŐL 105 lépni,22 1461-ben Lőrinc fia Fábián zágrábi pálos, 23 majd 1462-ben Magyarországi Mihály segesdi ferences kérvényezte ugyanezt.24 Arra is volt eset, hogy a rendet elhagyó egyszersmind a hazájából is távozott, s az egyik legősibb bencés közösség tagjai közé állt. 1447-ben IV. Jenő pápa egyenesen a subiacói apátot és konventet utasította arra, hogy Pálóci György fia István váradi egyházmegyés pálos szerzetest vegyék fel a monostorba, majd egy esztendő multán a Szent Benedek-rendbe is. 25 A rendelhagyás és más rendbe való átlépés személyes indokai gyakorta rejtve maradnak előttünk, néha azonban a pápához benyújtott supplicatió k e tekintet ben is eligazítanak bennünket. Szobi Mihály fia Miklós diósgyőri pálos ugyanis 1421-ben részletezte kérvényében a döntése hátterében rejlő okokat. Kérését azzal indokolta, hogy elöljárói folyton paraszti munkára kényszerítették (ad labores rusticos continuos), és ez akadályozza az istentisztelet megfelelő végzésében. Ellenkezése miatt börtönbe is zárták, ahonnét megszökvén végül a Szentszék felmentését kellett kérnie a szökéssel magára vont irregularitas alól. Szülei ugyan arra biztatták, hogy térjen vissza eredeti rendjébe, de a pálos rendtársak halálos fenyegetései miatt végül ezt nem merte megtenni. A pápa engedélyezte ugyan a bencésekhez való átlépést, de – biztos, ami biztos, a kísértést elkerülendő – javadalomra alkalmatlanná (inhabilis) nyilvánította a rendjéből menekülő pálost. 26 1461-ben Lőrinc fia Fábián zágrábi pálos állította, hogy „nequeat cum animi sui quiete et sana conscientia amplius in dicto ordine remanere”, de azt is hozzátette, hogy olyan bencés monostorba is szívesen megy, ahol keményebb a fegyelem (ad aliquod monasterium ordinis Sancti Benedicti artioris observantie). Döntésének ő egy másik indítóokát is megjelölte, nevezetesen azt, hogy nagy hódolatot érez a bencés rend iránt (ex magno devotionis affectu, quem ad ordinem Sancti Benedicti gerit). A jóváhagyó pápa ebben az esetben is elfogadta a javaslatot a kérvényező részéről, s egy szigorú rendtartású monostorba (ad monasterium de observantia) engedélyezte az átlépést.27 1462-ben a segesdi ferences is azzal indokolta szándé kát, hogy lelki békéje megőrzésével nem maradhat a ferencesek között. A legnevezetesebb, s részleteiben is legjobban ismert eset azonban 1458-ban Szentgáli Lőrinc fia Péteré volt. Ő a pécsi Szent László kolostorban volt karmelita fogadalmas konverzus, aki szerzetbe lépése előtt jártasságot szerzett az asztalos- és ácsmunkákban, s a kolostorban is ezzel foglalatoskodott, amikor az akkori perjel azt javasolta neki, öltse magára a rendi ruhát. Fogadalma letétele után azonban a vele szemben jó szándékú perjel, aki értette a nyelvét, püspök lett, s a helyére 22 ASV, Reg. Suppl. 505 fol. 292r-293 r . A részleteket lásd alább! 23 Monumenta historica episcopatus Zagrabiensis VII. 420. 24 ASV, Reg. Suppl. 553 fol. 245r. 25 Diplomata pontificum II., 240 (934. sz.) 26 Uo. I., 113 (396. sz.) 27 Monumenta historica episcopatus Zagrabiensis VII., 420.
