Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
BORKIMÉRÉS A SZENTMÁRTONI URADALOMBAN A 18. SZÁZADBAN 83 márosnak, mekkora értékben.112 Az egyes kocsmáknak szállított bor mennyiségé ről tehát a pincemester számadáskönyvében is olvashatunk. Mindig a cellerarius választotta ki, hogy mely borokat tett el apátsági fogyasztásra, és mely borokat adott át kimérésre. A megvizsgált és átadásra ítélt hordókat feltöltötték.113 Ezután a kocsmáros kifizette az átvett árut, a pincemester pedig feljegyezte a bevételt és azt is, hogy melyik hordóból mennyi bort adott át. Keller Bálint számadáskönyvében egy táblázat negyed akótól 15,75 akóig tartalmazza a kocsmárosok által elvitt borok értékét. Ez a táblázat nagy segítségére lehetett a pincemesternek az azonnali értékszámításban. A táblázat feltüntet egy olcsóbb és egy nyilván jobb minőségű, drágább bort. Az olcsóbb bor akójáért 3 Ft 8 dénárt fizettek, a drágábbért 3 Ft 72 dénárt.114 Keller Bálint ezenkívül a közvetlenül hozzá fordulóknak is adott el bort, borseprőt, de pálinkát is. Ezek a pincében vásárlók a környék településeiről keresték fel a pincemestert. 115 Csak a környék néhány kocsmájában mérték a monostori pincék borát. Távolabbi kocsmákat más apátsági pincékből láttak el. Csanak határában volt egy úgynevezett Zamody- vagy Zomody-féle urasági szőlő, ahol egy 2000 akó bor befogadására alkalmas pince is épült. A csanaki hegyben, a ménfői határhoz közel állt egy 1500 akó bor tárolására alkalmas pince, valamint kocsmaépület. Erről a két helyről látták el Csanak falu, Kismegyer, Szentiván, Vének kocsmáit, és a szentiváni határban a Duna partján lévő véneki csárdát.116 Véneken egy 1713-as szállítólevél szerint három hordó urasági bor kimérése után a község egész évben rendelkezett a kocsmálás jogával, de a győri apátúr-házból, azaz a pannonhalmi főapát győri rezidenciájának pincéjéből kellett venniük a bort.117 Minél távolabb feküdt az uradalmi kocsma az uradalom központjától, annál gyakoribb volt a kocsmálás jogának bérbeadása, és annál bizonytalanabb az ebből befolyó jövedelem. Tömördön például a bérlő mérette ki a borát, ám mivel ennek a kocsmának a jövedelme nagyon ingadozó volt, azt a Főapátság gyakran nem szerepeltette költségvetésében.118 Füssön a Főapátság mint uraság csak szeptembertől októberig birtokolta az educillatio jogát. 119 A Pozsony vármegyébe eső apátsági községek esetében hasonló a helyzet, a Főapátság az év nagyobb részében birtokolta a ki-112 1o Libellus conficiatur pro Superiori ac etiam pro Inferiori in Oppido Educillo: cui inscribatur die T. vas Urnarum T. per denarios vel krajcár T. educillandum. Similis horum Libellus habeatur apud Cellerarium cui praemissae circumstantiae illico inscribantur. PFL GI 1. 15, 25. 113 DÉNESI (2009), 92. 114 PFL GI 1. 15, 12–14; DÉNESI (2011), 59. 115 PFL GI 1. 15, 112–115. 116 PRT V. 272. 117 Uo., 278. Az 1787-es kimutatás szerint – a korábban vázolt tendenciának megfelelően – az év háromnegyed részében már a Főapátság rendelkezett a kimérés jogával. Uo., 280. 118 PRT V. 339–340. 119 Uo., 350.
