Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
80 PALLAGI PÉTER tében a Főapátságnak a győri káptalannal és a pápóci prépostsággal kellett perbe szállnia jogai érvényesítéséért. Az 1724-ben kezdődő pert siker koronázta. Ennek megfelelően 1732-től a kocsma után a Főapátság a bérlet harmadrészét kapta. 84 A bor kimérését végző személyek két csoportba sorolhatók. Az egyik csoportot az Apátság által alkalmazott konvenciós személyek alkotják, a másikat a kocsmákat bérlők. Az uradalom több községében a falubeliek egyike bérelte a kocsmát. Kismegyeren például az uradalmi kovács, halála után pedig özvegye látta el a csapláros feladatait.85 Péterden a ravazdi sörfőző, Stengl András fizetett bérletpénzt.86 Szentmárton mezőváros kocsmáját 1701-től a sváb telepes, Thomas Menner üzemeltette,87 majd ennek halála után veje, Györgyi Pál. Menner lánya, özvegységre jutván, folytatta a kocsma kezelését.88 A Főapátság kapujánál lévő kimérést, más néven felső kocsmát, amelyben egész évben az uraság borát mérték ki, a század közepén egy bizonyos Bossányi Éva vezette, majd miután úgy döntött, hogy megválik a kocsmától, rokonát, Légrády Ferenc uradalmi mészárost alkalmazta kocsmárosként a Főapátság.89 Az 1770-es években egy görög (Görög János), később pedig egy rác kereskedő, Tallia György bérelte a felső kocsmát. 90 Amit L. Gál Éva fogalmaz meg az óbudai uradalom kapcsán, azaz hogy bérbeadásra csak a kis forgalmú, és éppen ezért csekély jövedelmet biztosító helyek esetében került sor,91 a szentmártoni uradalom esetében nem állja meg helyét. A kocsmák bérbeadására a szentmártoni gazdaság esetében más okokat kell feltételeznünk, ezekről a kimérések borral való ellátása kapcsán lesz szó. Az 1784. évi bevételeket tartalmazó számadáskönyv szerkesztője, Mayer Engelbert atya fontosnak tartotta feltüntetni, hogy kik felelnek az egyes településeken folyó borkimérésért.92 A számadáskönyv szerint 1784-ben Ravazdon Écsi Sámuel, Nyalkán Tott István, Bársonyoson Komonczi István,93 Tárkányon Szilágyi 84 Uo., 250–252. 85 A kimérés helyéül szolgáló épület korábban a molnáré volt és malomként működött. Később kocsmává alakították át. Volt benne két szoba, egy konyha és kamra, valamint harminc akó tárolására alkalmas pince. Évente 400 akó bort mértek itt ki. Uo., 292. 86 Stengl András saját költségén építtetett a Szent Willebald-templom mellett sörházat, ahol saját sörét és borát mérette ki. 1784-ben ezt a házat az Apátság felmérette és kétharmadrészt megvette. A hiányzó összegért cserébe Stengl többek között azt kapta, hogy a péterdi, a kis- és nagyécsi vendéglősök és a lázi kocsmáros tőle tartoztak sört venni. Uo., 244–245, 314–315. 87 A szerződés másolata: PFL AA 61. 12, 6–8. 88 PFL GI 1. 14, 2; PFL GI 1. 15, 71, 99, 100, 110; PRT V. 229. Úgy tűnik, hogy az Apátság borai nak mezővárosi kiméréséért Györgyiné egy meghatározott összeget kapott a pincemesteren keresztül. 89 PFL GI 1. 15, 95, 96, 107. 90 TÓTH (1998) 69. Tallia György a vár falán belül levő bolti helyiségért évi 37 forintot fizetett. PRT V. 230. 91 L. GÁL (1988), 193. 92 PFL GI 1. 30. 10, 14–15, 24–25, 29, 35, 39, 44, 46–47. 93 PFL AA 61. 13. 71.
