Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
74 PALLAGI PÉTER csak egy helyről és egy évjáratból szüretelt termés került. A pincéket igyekeztek tisztán tartani, és megakadályozni a hőmérséklet ingadozását. Később a borokat is itt fejtették, legkorábban áprilisban. 51 A pincemester A pincemester a Főapátság saját kezelésű szőlőinek felügyelője, a monostori pincék vezetője volt. A főapát nevezte ki, mindig a szerzetesek közül. A 16. századtól a pincefelügyelői tisztséget gyakran összevonták a házgondnoki feladatokkal. 52 Érthető, hogy kiválasztásában fontos szerepet játszott a rátermettség is. Hivatalos megnevezése inspector cellarii, praefectus cellarii volt, de leginkább cellerarius nak hívták.53 Az 1746-ban alkotott statútumok előírták, hogy a gazdasági feladatokat ellátó szerzetesek vasár- és ünnepnapokon kötelező érvénnyel, hétköznapokon pedig, ha munkájuk engedi, vegyenek részt a szerzetesség közös imáin és egyéb gyakorlatain. A pincemestereknek havi szinten számadást kellett tartaniuk a kiadásokról és a bevételekről.54 A cellerarius feladatait Sajghó Benedek főapát fog lalta össze 1739. július 4-én kelt instrukcióiban.55 A pincemester irányította az allodiális szőlők művelését, szedette be a szőlődézsmát, és szükség – kevés termés – esetén ő vásárolt bort a környékről. Rendben tartotta a pincéket, ellenőrizte a hordók és abroncsok tisztán tartását, irányította a bor kezelését, fejtését és a hordók feltöltését. Havonta ellenőrizte a borok minőségét, feljegyezte a konvent, a plébánosok, a vendégek, az alkalmazottak és a cselédség fogyasztását. Az általa kevésbé jó minőségűnek ítélt bort ő adta ki a falusi kocsmáknak kimérésre. A korszak pincemesterei56 közül precizitása és pontosan vezetett, latin nyelvű számadáskönyve miatt kiemelkedik Keller Bálint, aki két alkalommal: 1748–1751-ig, valamint 1763. december 20. és 1765. december 23. között volt pincemester, első alkalommal konventpénztáros is. Személye azért fontos, mert számadáskönyve alapján árnyalt képet kaphatunk a korszak urasági kocsmáltatásáról, annak gazdasági volumenéről. 57 51 DÉNESI–CSOMA (2009), 14–15; DÉNESI (2009), 87–89. 52 Az a gyakorlat, hogy ezt a két tisztséget gyakran egy ember látta el, nem volt egyedülálló. Az Esterházyak alsólendvai uradalmában a kulcsár (akinek feladatai a pincemesterével azonosak) és a konyhasáfár (qui insimul et dispensator culinae) egy személy. C SAPODY (1933), 17. 53 DÉNESI (2009), 85. 54 PRT V. 818–819; DÉNESI (2009), 85–86. 55 TÓTH (1998), 126; DÉNESI (2009), 87. 56 Neveik megtalálhatók: PRT IV. 677–681; PRT V. 730–750. A számadásokra támaszkodva: TÓTH (1998), 127. 57 DÉNESI (2009); DÉNESI (2011).
