Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
BORKIMÉRÉS A SZENTMÁRTONI URADALOMBAN A 18. SZÁZADBAN 73 Az apátok már a 15. század végétől törekedtek a birtokok koncentrálására. A távolabbi földeket eladták, helyettük a monostor közelében könnyebben védhető és könnyebben irányítható javakat szereztek. A domboldalakon, az erdők alatt húzódó szőlők nagyobb biztonságot nyújtottak, mint a völgyekben a török portyák útjában fekvő falvak. A szőlőkben adót is nehezebben tudtak szedni a gazdáktól, ezért indult meg a 17. század második felében a kitelepülés a szőlőhegyekre. Sokan mégis a töröktől való félelmükben eladták vagy elhagyták szőlőiket, ezért a főapátok kedvezményekkel igyekeztek feléleszteni a telepítési és a szőlőművelési kedvet.47 A török kiűzését követő időszakban az ágazat felfutását rövid időre megakasztotta a Rákóczi-szabadságharc, valamint az az általános jelenség, hogy az adómentességet élvező, telepített lakók egy része a kedvezményes időszak lejárta után továbbállt. 48 A Főapátságnak a 18. században a következő településeken voltak szőlői: 49 Szentmárton (ma Pannonhalma), Bársonyos, Csanak, Écs, Lázi, Modor, Nagybaráti, Nyalka, Nyúl, Pázmánd, Péterd, Ravazd, Szabadhegy, Tarján, Tényő, Varsány. Az 1760-as években a Főapátságnak hét saját kezelésű szőlője volt.50 Ezek az al lodiális szőlők mind a monostor közelében feküdtek, és a pincemester vagy celle rarius felügyelete alá tartoztak. A pincemester munkáját a vincellérek segítették. Minden majorsági szőlőnek külön vincellére volt. Kivételt az egymás mellett fekvő szentmártoni Talián- és Városi-szőlő képezett, mert ezeknek közös gondozója volt. A vincellérek irányították a művelést, az uradalom felé rendszeres jelentést tettek, gondoskodtak napszámosokról a munkálatok számára. Présház nem minden szőlőben volt, ezért a közvetlenül az Apátság alatt lévő szőlőkből a termést a főmonostori torcularium ba szállították. A távolabb fekvő écsi, nyúli, pázmándi szőlőben a vincellérek számára külön lakást és présházat építettek. A szüretet követően a mustot a dézsmaborral együtt a mezővárosi major pincéjébe és a három főmonostori pincébe szállították, ahol a termést hordókba öntötték. Egy hordóba 47 A 16. század elején egy ideig végvárként működő főapátság kormányzója, Himmelreich György 1609-től a szentmártoni szőlők tulajdonosainak nyolcéves adómentességet biztosított. Az adómentességet a század folyamán Himmelreich utódaitól más szőlők is megkapták, s ennek köszönhetően a hódoltság alatt is folyamatos maradt a művelés. PFL AA 26. 54; PRT IV. 295–296. 48 DÉNESI–CSOMA (2009), 14. 49 PRT V. 214–381. 50 Az első a 30 ároknyi Harka szőlő, közvetlen az Apátság mellett, attól kissé délre, a Horog mellett feküdt, a mai Hospodár helyén. A mezőváros fölött, az Apátság alatt, a hegy nyugati oldalán termett a 70 ároknyi Várallyai- vagy Pozsgay-szőlő. Ettől északra, a győri út mellett, a mezővárosi kocsmával szemben termett a Talián-szőlő (kb. 50 árok). A negyedik az úgynevezett Újszőlő vagy Amand-szőlő. Az Apátság alatt feküdt a 40 ároknyi Városi, régebbi nevén Tuczkor-szőlő. A hatodik az écsi szőlőhegyen (1787-ben 168 ároknyi), a hetedik a nyúli promontoriumon termett (az úgynevezett Gerha-szőlő). Ezeken kívül a F őapátság kezelte még a bakonybéli Apátság pázmándi hegyen fekvő két szőlőjét, a Hochenreinert és a Jávorkát. DÉNESI (2009), 87.
