Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
70 PALLAGI PÉTER rületet. Jelentős jövedelmi forrás volt,18 ezért gyakran képezte vita tárgyát, hogy az év mely szakaszában és mennyi ideig kit illet a kimérés joga.19 Az 1550. évi 36. törvénycikk20 „a korcsmálásra nézve azt a rendet állapította meg”, hogy a szőlőheggyel nem rendelkező településeken a jobbágyok Szent Mihály napjától (szeptember 29.) karácsonyig mérhettek bort, ezt követően pedig a földesúr. Azokon a helyeken, ahol szőlőhegyek voltak, a jobbágyok Szent Mihály napjától Szent György napjáig (április 24.), az év többi részében az uraság.21 A földesúri bormérés ideje alatt a jobbágy nem adhatott el,22 de saját termését felhasználhat ta.23 Ezt a törvényt az 1655. évi 31. törvénycikk kisebb kiegészítésekkel újította meg.24 A jobbágyok borkimérési jogát a földesúr egyrészt igyekezett csökkenteni, másrészt szorgalmazta egyre több földesúri bor eladását.25 Rendszeres gyakorlat tá a 16. században vált, hogy a földesúr saját majorsági szőlőin termett borát, a dézsmabort, az egyházi tizedből származó bort és a jobbágyoktól foglalt bort saját alkalmazottjával mérette ki, vagy a jobbágyokat kötelezte kocsmai árultatásra. 26 Ennek megfelelően egy-egy településnek az év folyamán a földesúr meghatározott mennyiségű borát kellett megvásárolnia. Ezt a célt szolgálta az ünnep bora, a vásár- vagy sokadalombor és a kepebor, amit meghatározott alkalmakkor a földesúr borából tartoztak a jobbágyok meginni még akkor is, ha az a jobbágyok bormérési idejére esett.27 A földesurak lehetőleg minden falujukban igyekeztek kocsmát tartani,28 vagy erre alkalmas épület híján a falu valamelyik parasztjának házában a bort kiméretni. A kimérés időpontját úgy határozták meg, hogy a földesúr borait a szüret előtti időben mérethette ki, amikor a jobbágyok nagyobb 18 L. GÁL (1988), 91. A Zichyek óbudai uradalmában a földesúr legnagyobb jövedelme a borkimérésből származott. Acsády Ignác szerint néhol olyan sokan mérték a bort, hogy nehéz megmondani, ki ihatta meg, ha nem maga a kimérő. ACSÁDY (1889), 119. 19 ÉGETŐ (1987), 235–236. 20 A Pannonhalmi Főapátsági Levéltárban általam átnézett urbáriumok közül többen is utalnak erre a törvényre mint jogalapra. PFL AA 61. 7. 21 1550. évi 36. tc. 2. és 4. §. Ha meghatározott időben a jobbágyok bora elfogyna, akkor a földesúr, és csakis ő, előbb kezdhette a borkimérést. Uo., 5. §. CIH 1526–1608, 276–277. 22 A bormérési kiváltságot megsértők, akik engedélyezett időn túl mértek bort, vagy idegen bort árultak, büntetésben részesültek. Ennek mértéke eltérő volt, a büntetés a lefoglalástól és napi áron történő átvételtől az ellenszolgáltatás nélküli elkobzásig terjedt. KÁLLAY (1980), 170. 23 Uo., 168. 24 CIH 1608–1657, 602–604. Egy 1733-ban kelt urbárium az 1550. évi 36. tc. és az 1655. évi 31. tc. mellett három másik törvényt sorol fel a borkiméréssel kapcsolatban: az 1681. évi 22. tc.-et, az 1723. évi 13. tc.-et és az 1729. évi 4. tc.-et. Az 1681. évi törvény a külföldi katonákat eltiltja a csapszékek használatától, az 1723. évi törvény a bor harmincadvámjának eltörléséről szól, az 1729. évi 4. tc. pedig ismét megerősíti, hogy katonák nem tarthatnak csapszékeket. PFL AA 61. 12. 724. A vonatkozó törvényeket lásd CIH 1657–1740, 281–282, 577–578, 666–667. 25 CSOMA (1993), 178. 26 CSAPODY (1933), 30. 27 ÉGETŐ (1987), 235. 28 BAKÁCS (1991), 209.
