Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)

I.Tanulmányok

BORKIMÉRÉS A SZENTMÁRTONI URADALOMBAN A 18. SZÁZADBAN 69

az volt, hogy termését bel- és külföldön egyaránt jól lehetett értékesíteni.11

A 18. század elejétől újabb lendületet kapó, évszázados múltra visszatekintő magyar szőlőtermesztés nemcsak azokon a helyeken éledt újjá, ahol már korábban is fejlett volt a bortermelés, hanem az egész országban, még a korábban elpusztult vidékeken is. A Duna–Tisza-köze sík vidékein is az uradalmi és dézsmaborok hajtották a földesúrnak – az állattenyésztés és a gabonatermesztés mellett – a legnagyobb hasznot.12

A nagyobb uradalmak először a szőlőműveléssel kapcsolat

ban látták be, hogy a kényes, pontos időhöz kötött munkát jobb napszámosokkal, mint robotban végeztetni.

13

A kocsmálásról

A jobbágyok terheit Acsády Ignác három főcsoportba sorolta. Ezek: a földbér vagy pénzfizetés (census),

a robot (servitia),

és az ajándék (munera).

Ezeken kívül az urbáriumokban még két csoportot találhatunk: az úgynevezett más jövedelmet (proventus)

és a sokféle bírságot (mulcta).

Acsády szerint az utóbbi kettő közül az elsőbe, az úgynevezett proventus

körébe tartozott a földesúrnak kocsma után járó jövedelem csakúgy, mint például a földesúri malom, fűrész-, posztó- és kallómalom, vagy a havasi legelő, makkos erdő, halászat, mészárszék, pálinkaüst és a sörfőzés.14

Frank Ignác az „úri külön hasznok” közé sorolta a bormérést, akárcsak a pálinka- és sörmérést, a mészárszéket és a malomtartást, valamint a vámszedést.15

A frissebb szakirodalom a kocsmálást vagy italmérési jogot (edu

cillatio, jus educilli) az úgynevezett királyi kisebb haszonvételek (regalia minora)

közé sorolja.

16

A szőlő még a kevésbé bortermő vidékeken is fontos szerepet játszott, mert a bort könnyen lehetett értékesíteni.17

Az olyan helyeken pedig, ahol a község nagyobb szőlőheggyel rendelkezett, a szőlő és a bor jelentősége még nagyobb volt. Az italmérés és a szabad kocsma a feudális korban igen jövedelmező volt, ez a Magyar Királyság területén a 16. században a törvénykezésnek köszönhe tően is elterjedtté vált. A földesurak mindent megtettek, hogy monopolizálják ezt a te-11 Urbáriumok 29.

12 BAKÁCS (1991), 209.

13 Uo., 210.

14 ACSÁDY (1948), 225–226.

15 KÁLLAY (1980), 168.

16 ÉGETŐ (1987), 235–236; C

SAPODY (1980), 168. L. Gál Éva szerint az ország nagybirtokain „fontosságában az összes többi regalejövedelmet messze megelőzte a kocsmáltatásból szár mazó haszon”. L. GÁL (1988), 193.

17 DRASKÓCZY (1999), 99–103.