Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
68 PALLAGI PÉTER A 18. század első felében a mezőgazdaság még Európa-szerte kezdetleges volt. A vetésforgó, a trágyázás, az istállózó állattartás Németalföldön már teret hódított, de ezek a fontos mezőgazdasági újítások még Angliában is csak a 18. század első felében terjedtek el.2 A kontinens fejlettebb, nyugati részén a század közepén indult meg komolyabb változás. Míg nyugaton a fejlődés a háromnyomásos rendszerből való átlépést jelentette, addig hazánkban – részben a török hódítás miatti megkésett agrárfejlődés következtében – a két- és háromnyomásos rendszer újjáéledését figyelhetjük meg. A hódoltságból felszabadult területek földbősége,3 il letve a magyar agrártársadalom berendezkedése: a földközösség és a termőföldek időről időre történő újrafelosztása nem kedvezett az újító magatartásnak. A jobbágyok nem alkalmaztak újabb eljárásokat (például trágyázást), mert munkájuk eredményét más látta volna. 4 A birtokosi réteg saját szükségleteinek fedezése mellett az uradalmak terményeit megpróbálta értékesíteni. E cél megvalósításához megfelelő fogyasztókra, piacra volt szüksége, amit a 18. század során felállított állandó hadsereg, az iparosodás és a városi élet fejlődése nyújtott.5 Már a török hódoltság idején keletkezett urbáriumokból megállapítható, hogy a földesurak Magyarországon a majorságuk alá tartozó földek növelésére törekedtek, igyekeztek minél összefüggőbb, jövedel mezőbb gazdaságot kialakítani.6 További ösztönzést adott e folyamatnak a birtokos réteg (elsősorban az arisztokrácia) fényűzés utáni vágya.7 A jövedelem növelésének igénye arra ösztönözte őket, hogy jobbágyaiktól minél több terményt hajtsanak be, és azt minél jobb áron adják el. Nem a termelés növelésének racionális útját választották, hanem a régi eszközök jobb felhasználását kísérelték meg. 8 Ha a földesúr nem talált termékfölöslegének piacot, akkor még mindig megvolt rá a lehetősége, hogy jobbágyait kötelezze felvásárlásra.9 Az egyre gyakoribb úri borkimérések például a gyengébb minőségű, szabadpiaci forgalomra alkalmatlan borok eladását szolgálták.10 Azokon a vidékeken, ahol a földesurak számára nem volt megvalósítható a majorság kiszélesítése, az a gyakorlat vált elterjedtté, hogy egyre több szolgáltatásért pénzben kértek és kaptak váltságot. Ez a tendencia természetesen a borkimérésre is igaz. Valamiféle fejlődés, intenzívebb termelésre való törekvés csupán két művelési ágban mutatkozott: a szőlő- és az erdőgazdaságban. Ennek oka a szőlő esetében 2 CSAPODY (1933), 7. 3 BAKÁCS (1991), 193. 4 Uo., 194. 5 Uo., 198. 6 Urbáriumok 29; B AKÁCS (1991), 199. 7 BAKÁCS (1991), 198. 8 CSAPODY (1933), 8. 9 Urbáriumok 31–46. 10 Uo .
