Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
VULGÁRIS LATIN ELEMEK... 55 Konklúzió A Római és a Gallikán Zsoltároskönyv egyértelműen tanúsítja azt a tendenciát, amelyet Herman József megfogalmazott, azaz a mellékmondatok növekvő jelenlétét a névszói szerkezetekkel szemben. Az ĕ sse – van ige szerepeltetése a mellékmondatokban Negyvenöt példát találunk arra, hogy Jeromos elhagyja az ĕ sse létigét a mel lékmondatokban. Az újlatin nyelvekben kötelező az igei állítmány szerepeltetése. Ha itt is egy vulgáris nyelvi jelenségről van szó, akkor az az újlatin nyelvekben megmaradt. Nézzünk rá néhány példát: Zsolt 1,2: Aki az Úr törvényében leli örömét, s parancsairól elmélkedik éjjel és nappal. – Rom: sed in lege Domini fuit voluntas eius et in lege eius meditabitur die ac nocte – Gall: sed in lege Domini voluntas eius et in lege eius meditabitur die ac nocte – G: Mais dont la volonté est conforme à la loi du Seigneur, et qui, nuit et jour, méditera sur cette loi. Zsolt 20,6: Nagy lett dicsősége oltalmad alatt, méltósággal és fönséggel övezted. – Rom: magna est gloria eius in salutari tuo gloriam et magnum decorem inpones super eum – Gall: magna gloria eius in salutari tuo gloriam et magnum decorem inpones super eum – G: Sa gloire est grande d’avoir été sauvé par vous ; vous avez mis sur lui la gloire et la magnificence. Zsolt 35,10: Mert nálad van az élet forrása, s a világosságot a te világosságod ban látja meg szemünk. – Rom: quoniam apud te est fons vitae et in lumine tuo videbimus lumen – Gall: quoniam apud te fons vitae in lumine tuo videbimus lumen – G: Car en vous est la fontaine de vie ; et dans votre lumière nous verrons la lumière.
