Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
IV.Szemle
Kép és kereszténység. Vizuális médiumok a középkorban Szerk. B OKODY Péter, Pannonhalma , 2014. A Pannonhalmi Főapátság történelmi és földrajzi szerepe miatt összekötő kapocs Kelet és Nyugat között. A két égtáj itt nem azt a történeti diskurzusban alkalmazott különbségtételt jelenti, amely a vasfüggöny megépítése után megosztotta a kontinens államainak politikai és gazdasági fejlődését, hanem azt az évezredes választóvonalat, amely a kései antikvitásban gyökeredzik, a kora középkorban már markánsan megmutatkozott, majd az 1054-es egyházszakadás után a keresztény világot két részre szakította. Bár ez a megosztottság mind a mai napig tart, a katolikus és az ortodox egyház között megindult párbeszéd jelzi azt az igényt, amely a kereszténység közös szellemi és lelki örökségének feltárásá ra, megértésé re és élővé tételére irányul. A Főapátság két időszaki kiállítása , az Ikon és ereklye: Képtisztelet Keleten és Nyugaton, illetve a Kép és kereszténység: Vizuális médiumok a középkorban, va lamint az ezek nyomán megjelent katalógus egy olyan nyitott szellemiségű monostor falai között látott napvilágot, amely még az egyházszakadás előtti időkben jött létre. A közös örökségről való gondolkodás gesztusával a bencés közösség – ahogy Várszegi Asztrik főapát írja bevezetőjében – lehetőséget teremt számunkra, hogy „egyszerre tekintsük át a nyugati képhasználat gazdag történetét és keleti gyökereit” (6). A tárlatok koncepciójukat tekintve nagymértékben építenek Hans Belting Kép és kultusz című művében tett megállapításaira (8). Belting – aki maga is nagy figyelmet szentel a szent kép koncepciójának keletről nyugatra történő vándorlásának – abból a megközelítésből indul ki, hogy a középkori művészeti alkotások nem magyarázhatók önmagukban, hanem jelentésüket leginkább annak a társadalomnak, közösségnek a pragmatikus céljai felő l lehet megérteni, akik számá -
