Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
IV.Szemle
366 SZEMLE ra vagy akik által a mű elkészült. Giorgio Vasari évszázadokon át – lényegében napjainkig – uralkodó megközelítésével szemben, illetve azt felváltva Belting nem stílustörténeti szempontok szerint vizsgálja a kor művészeti alkotásait, hanem az alkotások egymáshoz és a befogadókhoz való viszonyát tartja fontosnak. Az Ikon és ereklye című kiállítás ebből a nézőpontból kiindulva tett kísérletet arra, hogy a kép- és ereklyetisztelet fejlődésének történetébe vezesse be a látogatót, különös tekintettel arra a folyamatra, ahogy a 13. században a görög képtisztelet átkerült a nyugati kereszténység területére. Nyugaton mindaddig az ereklyetisztelet dominálta a vallásos áhítat művészi megnyilvánulásait. Ennek hátterében az állt, hogy a II. Nikaiai Zsinat különbségtételét, amely a hódolat két formájára – tiszteletadás (proszkünészisz) és imádat (latreia) – vonatkozott, egyaránt adoratió ként fordították le latinra, amelyet ilyen formában nyugaton el vetettek (10). Változás mindebben csak Konstantinápoly 1204-es kifosztása után figyelhető meg, amellyel megkezdődött az ikonok nyugatra történő nagymérvű szállítása. Ettől kezdve azonban a képmás (imago) új szerepet kapott, átformálva mind a liturgiát, mind a nyugati festészetet (11). A Kép és kereszténység című tárlat a vizuális médiumok vallásos áhítatban be töltött szerepére koncentrált, bemutatva a mozaikok, a falképek, az üvegablakok, a textíliák és a kódexek azon jellegzetességeit, amelyek az egyéni és közösségi istentisztelet formáit meghatározták. A kiállítások gondosan kiválogatott alkotásai nemcsak a monostor saját kincstárából és magyarországi gyűjteményekből érkeztek, hanem a grazi Alte Galerie, a lavanttali és a melki bencés apátságok, a zadari Egyházművészeti Kiállítás, illetve a Museo Torcello is a kurátorok rendelkezésére bocsátotta kincseit. A pannonhalmi kiállítás jelentősége abban áll, hogy elszakad a stílustörténeti szempontok alapján rendeződő tárlatok megszokott gondolkodásától, és a médiumhasználat szempontjai szerint új fényben világítja meg a középkori művészet jellegzetességeit a kortárs befogadó számára. A mé diumhasználat szempontjaival nemcsak a középkori művészet és az imádság különböző formái közötti kapcsolat került előtérbe, hanem a középkori hívők pragmatikus céljai és gondolkodása is, akik ezeket az ábrázolásokat és tárgyakat mindennapi imádságukhoz használták. Az ilyen módon nem a szokványos művészettörténeti narratívákra épült tárlatok problémáit a katalógusban külön tanulmányok részletezik, bemutatva a kiállított vizuális médiumok kialakulását, fejlődését és az imádságban betöltött szerepüket. A neves hazai és külföldi művészettörténészek és medievisták írásaiból össze állított, színvonalas kiállítási katalógus a középkori vizualitást és képi kultúrát ismertető reprezentatív kiadvány. Várszegi Asztrik és Bokody Péter bevezető gondolatait kilenc tanulmány követi, amelyek közül Varga Mátyás és Klaniczay
