Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
IV.Szemle
SZEMLE 357 konyha céljára, majd 1817-re felépült a zsidó traktérház, amely a vendégek teljeskörű kiszolgálását volt hivatva megoldani. A tűzvészben leégett épület szerepét az 1837-ben kialakított első zsidó vendéglő vette át, amely 1868-ban költözött új épületbe, és szolgálta mindvégig a zsidó vendégeket. A fürdőn felekezetként megjelenő zsidóság az 1850-es évektől istentiszteleti célra alkalmas helyiséget is bérelt. A fürdőtelepen az első magánépítkezésekre csak az 1790-es években került sor. Elsőként az uradalmi tisztek, orvosok építkeztek, ekkor épült fel a Horváth-ház. Az 1860-as évek második felében villaépítkezésre alkalmas telkeket mértek ki, akkor vásároltak telket az Esterházyak, Jókai Mór, Écsy László fürdőigazgató és Huray István fürdőorvos, majd az 1890-es években itt építtette fel magánvilláját Vaszary Kolos. A villatulajdonosok valóban a társadalmi elit jelenlétét erősítették. Az utolsó tematikus fejezet a fürdőkultúra meghatározó részét képező szórakozás és időtöltés lehetőségeit tárgyalja. Bemutatja a fürdői tartózkodásról alkotott korabeli fogalmakat és ezek nyomán megfogalmazódó igényeket, amelyek a fürdő képére is hatással voltak. Az idő kellemes eltöltése legalább akkora hangsúlyt kapott, mint a gyógyulás érdekében igénybe vett kúrák. Külföldi példák nyomán Füreden is megfogalmazódtak ezek az igények, amelyekhez meg kellett teremteni az intézményeket. Ebben a kamarai időszaknak meghatározó szerepe volt. A minden fürdőn jelen lévő zene mellett a szerző Füred vonatkozásában az Angolkert és a színház ügyével foglalkozik kimerítően. Előbbi kialakítására, fejlesztésére, történetére vonatkozóan ez az első nagy összefoglaló. A füredi színházi életre és intézményeire vonatkozóan a korábbi ismeretek összefoglalásán túl a szerző korrigálja az e téren rögzült korábbi téves adatokat. Figyelmet érdemel, hogy az általa feltárt újabb források terjedelmes alfejezetben tisztázzák Kisfaludy Sándor szerepét a füredi színház történetében, továbbá a színi előadások kezdetének pontos idejét és helyszíneit. A füredi fürdőtől elválaszthatatlan Anna-bál – valószínűleg a bőséges szakirodalomra való tekintettel – mindössze kétoldalnyi terjedelemben jelenik meg a könyvben. A könyv tematikusan tagolt szerkezetét megtöri az utolsó fejezet, amely a bencések kezében lévő fürdő utolsó korszakát, az 1918–1949 közötti időszakot mutatja be, az eddigi fejezetek terjedelméhez képest vázlatosan. Füred történetében szimbolikusan leképeződik a bencés rend korabeli helyzete. Sajnos nem kap megfelelő hangsúlyt annak kidomborítása, hogy a magyar bencések 1918. január 1-jével miért adták bérbe 50 évre a fürdőt a Balatonfüred
