Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
IV.Szemle
358 SZEMLE Gyógyfürdő és Forrásvállalat Rt.-nek. A szerződésnek a rendre nézve hátrányos volta a két világháború közötti gazdasági válság idején még egyértelműbbé vált. 1930-ban a rend pert indított, hogy a fürdőt visszaszerezze, mivel az éves bér az infláció és a szerződésmódosítás következtében egy átlagos hivatalnok havi bérére csökkent. Az ügyben meghatározó szerepe volt az agilis Gácser Kalazantnak. A per következményeként a bérlő 1934-ben felmondta a szerződést, így a rend újra saját kezelésbe vehette a fürdőt. Az Rt. működése idején folyamatosan nőtt a vendégforgalom, ami az Erzsébet Szanatórium egész évi nyitva tartásának volt a következménye. Ebben az időszakban megsokszorozódtak a szénsavas fürdőkúrák, ami a kutak kimerülését okozta. Miután a rend visszavette a fürdő működtetését, intézkedéseket tettek a savanyúvíz feljavítására. Gácser részletes tervet készített, amelyben a fürdő átfogó fejlesztését és pénzügyi racionalizálását javasolta. A korszakot vázlatosan tárgyaló fejezetből explicite nem tudjuk meg a terv sorsát, de talán a háború miatt nem került sor a megvalósítására. A háború utáni újjáépítés idején Gácser mint a rend kormányzója újra szerepet kapott. Nem csak újjáépíteni kellett a megrongált és kifosztott fürdőt, hanem immár az volt a tét, hogy a rend megtarthassa azt. Gácser és végső soron a rend erőfeszítéseit tekintve, a hatalom érvelése – miszerint a bencések nem tették meg a közegészségügy szempontjából kielégítő fejlesztéshez szükséges intézkedéseket – fájóan cinikus volt, ugyanakkor egyértelművé tette a küzdelem értelmetlenségét. A könyv végén található forrásgyűjtemény a fürdő működése szempontjából meg határozó, különböző korszakokban kelt fürdői rendszabásokat, szabályzatokat, valamint a fürdői alkalmazottak és orvosok utasításait tartalmazza. Informatív, a könyv fejezeteiben is megjelenő megállapítások alapjául szolgáló számadatokból összeállított táblázatok képezik az Adattár tartalmát. Az adatok a savanyúvízi felügyelő éves számadásaiból származnak, amelyek kigyűjtése és egymás mellé rendezése is nagy munkát igényelt. Az egyes táblázatok a fürdőintézet bevételeire, bérleményeire, a szolgáltatásaiból származó jövedelmeire, a palackozott savanyúvíz mennyiségére, a meleg- és hidegfürdők forgalmára és a köpölyözésre vonatkoznak. Lichtneckert András könyvének adatgazdagsága lenyűgözi a történészt, akinek fogalma van a levéltári kutatásról és a források feldolgozásáról, illetve azok nehézségeiről, időigényességéről. A könyvben folyamatosan jelen lévő forráskritika biztosíthat bennünket arról, hogy a fürdő történetét a mindeddig legszélesebb forrásbázis alapján bemutató könyv adatai minden tekintetben megbízhatók. A monografikus jelleggel írt könyv a teljességre törekedett abban a tekintetben
