Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
IV.Szemle
356 SZEMLE figyelembe, amelyek az „úri” vendégeket tartalmazták, a szakirodalom eddigi megállapításai, miszerint Füred a felső- és főleg a jómódú középnemesség fürdőhelye volt, megállják helyüket. Azonban ha a parasztfürdő és a közfürdő forgalmát is figyelembe vesszük, akkor látnunk kell, hogy a fürdői társadalomnak legalább ekkora arányban része volt a „plebs”, vagy a „paraszt” jelzővel illetett réteg is. A szerző ezzel a fogalommal azonosítja a fürdői társadalom legalsó rétegeit, ahogyan a források is megnevezik őket. Ez a megállapítás jelentős különbséget mutat például Marienbadhoz képest, ahol a köznép csak 10%-át tette ki a fürdői vendégeknek. A plebs azonban az 1880-as évekre fokozatosan kiszorult a fürdőről, ami az általuk igénybe vett kezelések (elsősorban a köpölyözés) korlátozásával függött össze. Kimutatja, hogy a reformkorban elit és plebs együtt alkották a fürdői társadalmat, ami a fürdő adottságaiból következett. Csupán a fürdőintézeten belül különültek el, majd a fejlesztésekkel és újításokkal párhuzamosan csökkent a köznép aránya. Voltak olyan intézmények, amelyek kifejezetten a szegények ellátását szolgálták: a szegények kórháza vagy más néven polgári ispita, valamint a Szegények Intézete, amelynek feladata az alamizsnagyűjtés volt. Nézete szerint nem helytálló az a megállapítás, miszerint a reformkorban Füred az elit fürdője volt. Helyesebb úgy fogalmazni, hogy a reformkorban az elit fürdője Balatonfüred volt, de nem kizárólag az elité. Az 1850-es évektől a beruházások és a szolgáltatások drágulása indította meg a fürdővendégek szelekcióját, amely 1889-re teljesen befejeződött, ami a fürdőtelepi épületek elnevezésében is tükröződött (Grand Hotel, Klotild és Erzsébet udvar). A 20. században a két balatoni fürdő (Esterházy strand és fenéki községi strand) közönsége már nem keveredett. A nagyobb forgalmú fürdőkön (Pöstyén, Szliács, Trencsénteplic) a fürdőépületeket a társadalmi, rendi tagolódás szerint építették meg; Füred csak az 1834-es tűzvész után kezd ilyen irányban fejlődni. Itt is léteztek az úri vendégek egymástól elkülönülő, „kasztszerű” csoportjai, amelyeket a cotteria, klikk fogalmával írtak le. Csakúgy, mint a társadalom legkülönbözőbb rétegeiben, a fürdővendégek körében is képviseltette magát a zsidóság. Mind a vendégek, mind a bérlők sorában megtaláljuk őket. Az 1820–1830-as években arányuk átlagosan a fürdővendégek egyötödét tette ki. Füreden nem alakítottak ki külön fürdőházat a zsidó vendégek számára. 1786-ban a számukra fenntartott fürdőkamráról tesznek említést, a reformkori forrásokból pedig egyértelműen megállapítható, hogy akadály nélkül látogatták és használták a fürdőt. Csupán a vallási előírásoknak megfelelő étkezés biztosítása céljából különültek el. A zsidó vendégek nagy száma miatt a helytartótanács és a kamara már az 1780-as években fontosnak tartotta megszervezni ellátásukat. A fürdőn található két konyha egyikét bérleményként átengedték kóser
