Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
IV.Szemle
354 SZEMLE a szerző szerint a bencés rend és így Füred szempontjából is a későbbi orvosok, Wurm János, Petrovits Máté, Adler József, Orzovenszky Károly, Huray István és Sümegi József tevékenysége jelentősebbnek mondható. A könyv Oesterreicher tevékenységét, a róla alkotott képet is átértékeli a széles körből merített források segítségével. Oesterreichert a rend visszaállításakor elbocsátották, Mangold esetében pedig fontos megjegyezni, hogy magánorvosként tevékenykedett, nem állt a fürdő alkalmazásában. A szerző kiemeli Orzovenszky szerepét, akinek tevékenysége igen eredményesnek mondható. Hozzá köthető több jelentős fejlesztés: svájci mintára ő vezette be a savókúrát, újjáépíttette a hidegfürdőt, bevezette a gőz- és iszapfürdőt. Szakmunkái és fürdőismertetője ismertté tették szakmai körökben. Nevéhez kötődik a rövid életű Fürdői Lapok elindítása 1868-ban. Szintén ő vezette be 1868-ban a fürdőn a Mangold Henrik magánpraxisában már 1860-ban alkalmazott szőlőkúrát. A későbbi specializációban, a szénsavas víz szívgyógyászati alkalmazásában Sümegi József orvos szerepe volt a meghatározó. Az ő eredményes működését látva kezdett bele a rend az 1912–1915 között megvalósuló fejlesztésekbe, a szanatórium létrehozásába. A könyv következő fejezete a fürdőtelepet mint működő üzemet mutatja be: hogyan igazgatták, reklámozták a fürdőt, hogyan szervezték meg a szállást, a vendégek ellátását, milyen járulékos intézményeket működtettek a fürdőn? Ez a fejezet tárgyalja a balatoni gőzhajózás megszervezését is. A fürdőintézet a kamara, majd a bencések időről időre kiadott utasításai alapján működött, amelyek az alkalmazottak feladatait is tartalmazták. 1835-től felügyelőt neveztek ki a fürdő élére. Szabályozták a savanyúvíz töltését, a szobák tisztántartását, az istállók, kocsiszínek működését, a bérlők és alkalmazottak munkaköri kötelességeit. A fejezet részletesen tárgyalja a tisztviselők és alkalmazottak feladatait, aminek alapján differenciált feladatokat ellátó alkalmazotti kör tárul elénk. Közli az alkalmazottak 1872. és 1913. évi listáját, utóbbin a szanatórium megnyitásához köthető új szakmák képviselői – laboráns, masszőr, liftes – is láthatók. A források segítségével sikerült összeállítani a fürdőn működtetett bérlemények típusait és az azokat bérlő személyek listáját. A fürdő külső felügyeletét ellátó Zala vármegye szabályozta az árakat. 1905-ben alkották meg az első, a belügyminiszter által jóváhagyott fürdőszabályzatot. A fürdő népszerűsítésének fórumai az országos lapok (pl. Hazai s Külföldi Tudósítások), hazai és külföldi (elsősorban bécsi) újságok, majd az 1870-es évektől az apróhirdetések, a 20. század elejétől kezdve a fürdő saját színes, népszerűsítő kiadványai és a kiadott vendéglisták voltak. A fürdői jelentések elsősorban az
