Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
IV.Szemle
SZEMLE 351 lentette az apátságot. A lefolytatott vizsgálat után a fürdőorvos részére utasítás kiadásával és a vármegye által kinevezett fürdőbiztossal látták biztosítva a fürdő megfelelő működését. A következő évtizedek fejlesztésében meghatározó volt az 1826-os és 1834-es tűzvész, amely átgondolt újjáépítést tett szükségessé, egyben megteremtette a lehetőséget a fürdő korszerűsítésére. A tűz után a Balatont eltakaró épületek lebontásra kerültek és a sétateret a tó irányába is ki tudták terjeszteni. Új fürdőház épült, és nagy beruházások történtek az épületek berendezésében is, valamint a savanyúvíz palackozásához az üvegpalack mellett bevezették a kőkorsók használatát. Sigmund részletes fürdői leírása a tűzvészek utáni állapotról készült. Az építkezésre vonatkozó iratok segítségével a szerző a telep valamennyi korabeli épületét lokalizálja és belső berendezésüket is ismerteti. Az újjáépítésre fordított súlyos összegek miatt született meg az elhatározás, hogy az apátság a fürdő működtetését saját kezelésbe vegye, ne bérlőkkel működtesse. Az 1917-ig fennálló helyzetben a bencések folyamatosan fejlesztették a fürdőt. Ebben meghatározó szerepe volt Écsy László fürdőigazgatónak, akinek naplója a korszak megismerésében nélkülözhetetlen forrásnak bizonyult. (A naplót szintén a szerző dolgozta fel és adta ki.1 ) Az 1840-es évek a fürdő felfutását és hírnevének erősödését hozták, Füred a nemzeti vállalkozások színhelyévé vált. A fejlesztések részeként bevezették az ágynemű és fürdőfelszerelések kölcsönzését, úri közfürdővel bővítették a hidegfürdőt, a régit pedig átengedték a szegényebb vendégeknek. Külön épületet emeltek a zenészeknek, lövöldét, éttermet, kávéházat létesítettek, felépült a fürdői templom, újságokat fizettek elő, megteremtették a magyar nyelvű színjátszást, és Seltersről importált korsókban palackozták a savanyúvizet. 1847-től a tavon menetrendszerűen járt a Kisfaludy gőzös. S bár mindezek ellenére a reformkorban Füred vendégforgalma alapján nem tekinthető a leglátogatottabb magyarországi fürdőnek, vendégei (arisztokraták, művészek, politikusok) társadalmi státusa miatt a korszak első számú fürdőjévé avanzsált. A fürdői színvonal fenntartása és az új igények kiszolgálása folyamatos fejlesztéseket kívánt továbbra is. Az 1853-ban kinevezett új fürdőorvos, Orzovenszky a fürdő jövedelmezővé tétele érdekében önálló üzemmé szervezését és a tihanyi apátság gazdaságától való leválasztását tartotta szükségesnek. Több szálláshely építését szorgalmazta. Az elindult fejlesztések ellenére nem sikerült növelni a forgalmat. A nyugati minták követéseként 1855-ben Füreden is bevezették a kurtaxát és létrehozták a fürdőbizottságot. 1 LICHTNECKERT András (szerk.), Écsy László balatonfüredi fürdőigazgató naplója, 1863–1892, Balatonfüred, 2008.
