Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
IV.Szemle
SZEMLE 349 tori értekezésében a füredi savanyúvizet többek közt a híres pyrmonti vízhez hasonlította, és ennek is köszönhető, hogy Schwartner nyomán az 1860-as évekig alkalmazták Füredre a „magyar Pyrmont” kifejezést. Az európai fürdők jellegével és a gyógyvizeik hatásával való összevetés és hasonlítgatás („magyar Meran”, „magyar Nauheim”) bemutatásával vázolja a füredi vízről és fürdőről való kortársi gondolkodást, rámutatva egyben a fürdőkultúra és a gyógyászat fejlődésében bekövetkezett hangsúlyváltásokra. A külföldi minták hatására a gyógyvízről való gondolkodás a fürdőről mint komplexumról való gondolkodássá bővült, kijelölve egyben a fejlesztések irányát. A fürdőorvosok és a magyarországi balneológusok ismerték és hasznosították az európai fürdői szakirodalmat. Megjelentek az első fürdői szakleírások. Carl Ludwig Sigmund 1837-ben közölte az első olyan korszerű balneológiai leírást a füredi fürdőről, amely megfelelt a külföldi szakirodalmi követelményeknek. Munkája helyszíni kutatásokon alapult és történeti vonatkozásokat is tartalmaz, nem szorítkozott a vegytani és orvosi ismeretekre. Analízisei alapján kimutatta, hogy a füredi savanyúvíz minősége nem éri el a pyrmonti vagy a seltersi vizekét. Ennek nyomán a külföldi munkákban is korrigálták azt a nézetet, miszerint a füredi savanyúvíz vasas. Ugyanakkor a balatoni hideg fürdő gyógyhatását a savanyúvízzel egyenrangúnak tekintette. A magyar szakmunkáknak köszönhetően Füred bekerült az európai fürdőkultúra vérkeringésébe. A tévhitek szertefoszlásával a gyógymódok és a betegek köre is változott. Ebben kiemelkedő volt a fürdőorvosok – Orzovenszky Károly, Mangold Henrik – szerepe, akik a külföldi eredményeket igyekeztek Füreden is hasznosítani a savókúra, illetve a szőlőkúra bevezetésével. A tüdővész terjedésével nagyobb szerepet szántak a klimatikus gyógyhelynek. Javaslataik és fejlesztési terveik szakmailag és tudományosan megalapozott stratégiákat fogalmaztak meg, a szakosodást sürgették. Ilyen javaslat volt a szívbetegek szénsavas fürdőkkel való kezelése, amely 1902-ben indult meg Sümegi József szívgyógyásznak köszönhetően. A specializációnak köszönhetően Füred hivatalosan is gyógyhellyé vált, ezzel együtt továbbra is üdülőhely maradt. A balneológiai ismeretek bővülésével a fürdőfejlesztés folyamatos átgondolást kívánt, újabb és újabb fejlesztési terveket fogalmazott meg, ami a fürdőtulajdonosoknak és működtetőknek is mindvégig folyamatos pénzügyi kihívást jelentett. Az első vállalkozók a seborvosok voltak. A fürdő létrejöttét a szerző 1702-re teszi, amikor Flasker András fehérvári sebész megvásárolta az akkor még Arács területéhez tartozó irtásföldet, amelynek nyugati szomszédságában volt a savanyúkút. A területen fürdőkutat ásatott és melléje fürdőépületet emelt. Őt követően a gyógyfürdő seborvosok, fürdősök tulajdonában volt egészen 1755-ig,
