Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
IV.Szemle
350 SZEMLE amikor Lécs Ágoston tihanyi apát megvásárolta, majd Füredhez csatolta a rend által már hat éve bérelt területet. A megvásárolt fürdőt az apátság bérleményként működtette az 1780-as évekig, mely időszakról mindeddig keveset tudtunk. A levéltári források, elsősorban a számadáskönyvek vizsgálatával azonban immár fogalmat alkothatunk a fürdőtelep fokozatos kiépüléséről, a különböző kiszolgáló épületek jellegéről, elhelyezkedéséről, a beszerzett eszközökről. A levéltári forrásokból egyértelmű, hogy bár nem a rend alapította a fürdőt, a feloszlatása előtti időszakban, különösen Vajda Sámuel tihanyi apátsága idején, meghatározó szerepe volt a fürdőtelep átalakításában és építkezéseiben. 1786-ban a telepen 75 vendégszobát, 7 konyhát és 120 lóra való istállót vettek számba. Szintén az 1780-as években indultak meg a főúri magánépítkezések, és ekkor jelentek meg az első fürdőrendszabások. A helytartótanács szabályozta a fürdőorvos, a sebész, a gyógyszerész és a rendbiztos fizetését. A fürdő 1787-től kamarai kezelésbe került. Célként fogalmazták meg színvonalának európai szintre emelését, és nyereséget kívántak termelni. Ez az időszak a fürdőtelep fejlesztése szempontjából nagy jelentőségű. A korábban ad hoc jelleggel folyó építkezések helyett most egy fürdői kolónia tervszerű kiépítését kezdték meg, ennek eredményeként alakult ki a telep ma is látható, kereszt alakú tengelye Schilson János tervei szerint. A fürdői intézményeket európai minták alapján kívánták kiépíteni és megteremteni, melyhez a tervezetet Oesterreicher fürdőorvos készítette: a kút védelme, a savanyúvíz palackozása, szállás, közlekedés megszervezése, fürdőházak, angolkert, fürdőtelepi intézmények létesítése, szórakozási lehetőségek megteremtése. A fürdő életében és fejlődésében meghatározó időszak leírásához a szerző széles forrásbázist használt, beemelve a kutatásba a helytartótanácsi levéltár rendkívül gazdag iratanyagát. A nagy munkát és jó forrásismeretet igénylő iratanyag feltárásával a szerző jelentős ered ményeket és új ismereteket sorakoztat fel. Kimutatja, hogy a fürdő ebben az időszakban vált korszerű, tervszerűen kiépített európai fürdővé. A fejlesztés hasonló volt a szintén állami irányítással folyó franzensbadi építkezésekhez, és az ottani fejlesztéssel egybevetve megállapítható, hogy Füred egyenrangúvá vált vele. A fejlesztések a bevételek növelését tették szükségessé, és a számadások alapján megállapítható, hogy a másfél évtized pénzügyi mérlege a tetemes kiadások ellenére is pozitív volt. A kamarai időszakban megkezdett építkezéseket a bencések fejezték be 1802-ben. A józsefi időszak alatt érvényesülő állami szabályozás és szellemiség hatásai alól a visszaállított rend nem vonhatta ki magát. A fürdőorvosok az elért színvonal fenntartását szorgalmazták. Ez konfliktusokhoz vezetett. Oesterreicher, akit a rend időközben elbocsátott, a fürdő hanyatlásával vádolta és felje-
