Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
IV.Szemle
348 SZEMLE fürdőkultúrában. Bármelyik tematikus fejezetről legyen szó, az adatok értelmezési keretéül a népszerű és nagy múltú európai fürdők története, megfelelő adatai szolgálnak. Ez megteremti annak lehetőségét, hogy Balatonfüred jelentőségét ne csak hazai, hanem külföldi vonatkozásban is pontosabban meghatározhassa. A könyv tematikus fejezetekre épül, amelyek egyben a gyógyászat, a fürdői kultúra fejlődési fázisait, formálódását és változását, ezen belül Balatonfüred fejlődésének egymást követő korszakait követik végig: hogyan válik egy savanyúvízi forrás körül kiépülő telepen a kezdeti ivókúrából savanyúvízi gyógyintézmény, majd balatoni fürdőkultúra és szanatórium. A fürdő történetét a folyamatokra fűzi fel, az egyes tematikus fejezeteken belül pedig szintén az időrend a rendező elv. Az egyes korszakok és témák egymáshoz viszonyított arányát a fürdőtörténet eddig feltárt ismeretei szabták meg. Mivel az 1867 utáni fürdőkultúráról és balneológiáról viszonylag terjedelmes szakirodalom áll rendelkezésre, a szerző a hangsúlyt az ezt megelőző időszakra helyezte. Ezt az is indokolta, hogy a korszak latin és német nyelvű forrásait és szakmunkáit a szakirodalom eddig kevésbé hasznosította. A szerző most ezeket is beemelte a kutatásba, és így nem csak a legkorábbi időszakra vonatkozó források kerültek feldolgozásra, hanem az orvostörténeti szakmunkák jóval szélesebb köréből is merített. Ez új adatok napvilágra kerülését és ismert adatok pontosabb értelmezését is lehetővé tette. A könyv a szerzőnek az elmúlt évtizedben végzett kutatásai során feltárt ismeretek összegzése. A munka során több, a könyv fejezeteiben részletesen kidolgozott témában részeredményeket publikált tanulmányokban és ismeretterjesztő, népszerűsítő cikkekben. A balatonfüredi fürdővel foglalkozó eddigi kutatás jóval kevesebb levéltári forrást használt, mint amennyi valójában rendelkezésre áll: a Sörös Pongrác által publikált forrásokon kívül elsősorban olyan forrásokra támaszkodott, amelyek közvetlenül a fürdőre vonatkoznak, a gazdasági levéltár iratai közül főleg az építkezési és számadási iratokat hasznosította. A könyv nyolc fejezetre tagolódik, amely összesen hat korszakot tárgyal. A nyitó fejezet a füredi balneológia kialakulásával és fejlődésével, a gyógymódok változásával és ennek megfelelően az egyes európai fürdők párhuzamaival foglalkozik. A szerző kutatása módosítja a savanyúvíz első említésére (1694) vonatkozó eddigi ismereteket, és azt két évtizeddel korábbra (1673) teszi. Sorra veszi az első leírásokat és a víz összetételére vonatkozó balneológiai adatokat. A füredi víz első gyógyászati elemzésére 1772-ben került sor, amelynek adatai Heinrich Crantz osztrák birodalmi gyógyforrásokról 1777-ben publikált könyvében jelentek meg. A fürdő első orvosa, Oesterreicher Manes József 1781-ben kiadott dok-
