Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
III. Forrásközlések
318 SZABÓ ANDRÁS PÉTER 4. 1644. szeptember 3., szalánci vár. Forgách Zsigmond I. Rákóczi Györgynek (egykorú másolat) Tudván eleimnek mind nagyságodhoz, mind egész nemzetéhez kiválképpen való kötelességét és jóakaratját, és azért viszont mihozzánk is egész nemzetül nagyságod fejedelmi kegyelmességét és atyai kegyes voltát, ebben való bizodalmam bátorít, hogy nagyságodat tegnapi napon Istennek ingyen való irgalmából lett és adatott kis fiacskám keresztatyjának és kegyelmes asszonyunkat őnagyságát keresztanyjának kérjem és híjam nagy alázatossággal.134 De mivel szegény ártatlankának bágyadt állapotja keresztségének haladékát nem szenyvedi, nagyságtok méltóságos képében az helynek közel voltához képest kértem és hívattam ki sietséggel Kassáról Usz István135 uramot őkegyelmét és Tatai Györgyné 136 as z szonyomat őkegyelmét. Hogy Isten az holnapi napot adván érnünk, az keresztelőn, mivel az idő különben nem engedi, nagyságtok fejedelmi tekintetit komául Usz István uram és keresztanyául Tatai Györgyné asszonyom őkegyelme viselhessék, nem kételkedvén az nagyságtok fejedelmi kegyelmességében, hogy ez iránt is mitőlünk meg ne vonja. Kiért, még élünk, nagyságtoknak alázatosan igyekezvén szolgálni, kívánjuk tiszta szívből, hogy Isten nagyságtokat sok esztendeig tartsa meg kedves jó egészégben. Datum ex arce Szalancz die 3. septembris anno 1644. 134 Forgách Zsigmond és Batthyány Borbála első és egyetlen gyermeke, Ádám, nehéz terhességet követően 1644. szeptember 2-án született meg, és valóban már 1644. szeptember 4-én megkeresztelték. (1644. szeptember [?]. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. MNL OL P 1314. No.14742.) 1645. február 6-án így ír sógorának a fiúról: „Vagyunk mi mindnyájan, mind ilyen dögletes üdőben tűrhető egészségben, az kis fiacskánkkal együtt, az immár is jó hajdútáncos, és minden vígasságunk.” (MNL OL P 1314. No. 14743.) A gyermek nem érte meg a felnőttkort. 135 Úszfalvi Usz István (†1646), Sáros vármegyei nemes, I. Rákóczi György familiárisa. 1620-ban tokaji harmincadosként említik (FALLENBÜCHL [2002], 339). 1637-ben Sáros vármegyei alispán és követ, 1644-ben Jeszenő vár kapitánya (S ZLUHA [2008], 447) minden bizonnyal csak az után, hogy a fejedelem a várat 1644. augusztus 1-jén elfoglalta Homonnai Drugeth János országbírótól. Haller Gábor szerint azonban 1644 szeptemberében a fejedelem munkácsi kapitánya, Ballingh János Jeszenő várát „elrontotta”: ETA IV, 95. 1644. március 18-án Sáros vármegye alispánjaként említik, I. Rákóczi György az ő javaslatára nevezi ki Udvarhelyi Pétert a Szepesi Kamara pénztárnokává (MNL OL F 1. 24. köt. 49–49b). 1644 tavaszától a Szepesi Kamara tanácsosa (Usz István 1644. március 29-én kelt kamarai tanácsosi hitlevele: MNL OL E 190. 15. d. No. 3375. 1644. április 13., Rahó. I. Rákóczi György engedelmességre intő levele Borsod vármegyének Usz István és Szemere Pál szepesi kamarai tanácsosi kinevezése kapcsán: NAGY [1998], 27. Megerősítő adatok Usz István kamarai tanácsosságára az 1644. április 25. és 1645. június 18. közötti időszakból: MNL OL F 1. 24. köt. 69–70. 75–77. 84. 91b. 92b –93. 97–98. 117–117b. 120–121.) 1649-ben Sáros vár kapitánya (S ZLUHA [2008], 447–448). Fallenbüchl Zoltán szerint 1644 és 1646 között volt a Szepesi Kamara tanácsosa és igazgatója, és 1646-ban meghalt (FALLENBÜCHL [2002], 339). A családhoz lásd NAGY (1857–1868) XI, 417–420; KEMPELEN (1911–1932), X, 459. 136 Tatai György és Sámuel 1635. január 17-én kaptak II. Ferdinándtól újító címeres nemeslevelet, amelyet 1635 májusában hirdettek ki Abaúj vármegye közgyűlésén (TATAI [1899]; KEMPELEN [1911–1932], X, 287). A már özvegy Tatai Györgyné 1642-ben és 1644-ben Abaúj vármegye nemesei között szerepel, Baranyai/Baranyi László szolgabíró járásában (KORPONAY [1878], 402; 442).
