Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
III. Forrásközlések
316 SZABÓ ANDRÁS PÉTER 18. cs. Fasc. 61. No. 2807. 125 2. 1644. július 6., nagysárosi 126 udvarház. I. Rákóczi György Forgách Zsigmondnak (ere deti) Georgius Rakoci, Dei gratia princeps Transylvaniae, partium regni Hungariae dominus et Siculorum comes etc. Illustris et magnifice domine comes, fidelis syncere nobis dilecte, salutem et favorem nostrum. Tegnapi napon Szaláncról írt kegyelmed levelét elvevők, értjük kegyelmed írását, a’ barbélt hogy elbocsátá kegyelmed Patakra,127 jól lött. Német sógorát 128 az több vitézek kel udvarunkig ha el fogja késérni is, ellent benne nem tartunk, és ha az jövetellel nem fog késni, itt is fog kegyelmed bennünköt érhetni. Barkóczi Ferencnek129 halljuk holmi jovait, repositomit kegyelmed házánál lenni. Kegyelmedet azért kegyelmesen intjük, sőt parancsoljuk is, valamije kegyelmed keze és hatalma alatt lészen, mindeneket épen mindenestől kiadjon arra bocsátandó emberünk kezében, úgy mint árulónk és hiti szegett ember jovait, alioquin ha kegyelmed negligálni fogja130 ebbéli parancsolatunkat (kit nem reménlünk), másképpen kelletnék abban gondot viselnünk. Eidem in reliquo gratiose propensi manemus. Datum in curia nostra Nagy Sarosiensi, die 6. mensis julii, anno Domini 1644. Georgius Rakocy manu propria [Címzés] Illustri et magnifico domino comiti Sigismundo Forgats de Ghimes comiti supremo comitatuum Borsodiensis et de Szabolcz etc. fideli nobis syncere dilecto 125 Ezen numerus alatt nem csak az alább közölt levélváltás, hanem a Forgách családhoz kapcsolódó számos egyéb misszilis is helyet kapott. Mivel a numeruson belüli oldalszámozás nem következetes (és a címzésekre nem is terjed ki), úgy döntöttem, hogy az oldalszámokat nem adom meg. A levelek és levélfogalmazványok az anyagban nem időrendben helyezkednek el. A sorrendet (csak virtuálisan) jelen sorok írója állította helyre. A forrásokat modern átírásban, a jellegzetes magánhangzókat és szóalakokat megtartva közlöm. Kivételt csak a lábjegyzetben szereplő áthúzott vagy javított szavak jelentenek, amelyeket betűhíven írtam át. 126 Nagysáros (ma: Velký Šariš, Szlovákia), Sáros megyei mezőváros Eperjes szabad királyi várostól északra, az itt található udvarház, illetve a település fölé emelkedő vár a Rákóczi család birtokközpontjául szolgált. 127 Sárospatak (Zemplén m.), mezőváros és vár, a korszakban a Rákóczi család birtoka és első számú magyarországi rezidenciája. 128 Nem tudjuk, ki ez a személy, de valószínűleg azonos azzal az emberrel, akit Kemény János Forgách „cseh gróf sógoraként” emleget. KEMÉNY (1980), 220. 129 Szalai Barkóczi (I.) Ferenc, birtokos középnemes Zemplén megyében, a Barkóczi család úgynevezett bárói ágának ősapja. Barkóczi László és rozsályi Kun Anna fia. 1638-ban Zemplén vármegye alispánja, 1643-tól ónodi kapitány. (Megerősítő adat ónodi kapitány tisztségére: KORPONAY [1878], 418.) Lásd még NAGY (1857–1868), I, 196–200; KEMPELEN (1911–1932), I, 419– 422. 130 A szó közepe javítva.
