Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
III. Forrásközlések
EGY FELSŐ-MAGYARORSZÁGI KATOLIKUS FŐÚR PENGEÉLEN 313 sét is módosították. Bár királyhűségét megőrizte, Esterházy Miklós nádortól, korábbi példaképétől eltávolodott, a háborús pusztításokat pedig mindkét félnek egyaránt felrótta. „Rettenetes dolog, minemű pusztítást cselekeszik mindkét had, úgy annyira, hogy sohut ezen az egész földön egy falut sem tudok, melybe lakos ember találtatnék, mind az iszonyatos nagy hegyekre és erdőkre takarodott” – írta 1644 júniusában.118 Bármennyit változott is azonban gondolkozása, a korábbi jelentéseiben zsarnokként és fösvényként jellemzett I. Rákóczi György egy fikarcnyival sem lett számára szimpatikusabb. A bizalom a többéves személyes ismeretség ellenére a másik oldalon is hiányzott. Nem véletlenül kívánta a fejedelem oly gyakran Forgách személyes jelenlétét, és nem véletlenül tagadta meg a főúr Szaláncból elvitt lőfegyvereinek visszaszolgáltatását. Rákóczi rövid leveleiből és a kérvényekre rávezetett válaszaiból az uralkodói méltányosság (clementia) helyett sokkal inkább az Erdélyben korlátlan hatalomhoz szokott fejedelem hidegfejű érdekérvényesítése tükröződik. Egy felekezeti jellegű háború kellős közepén a katolikus arisztokratának és a református fejedelemnek amúgy sem nyílt sok esélye az őszinte megegyezésre. Forgách Zsigmond végül az 1645. évi, a fejedelem számára kedvező linzi (külön)békét sem érte meg, néhány héttel a hadműveletek lezárása előtt meghalt.119 Háborúban született levelei egy kettétört életpálya emlékei. Ha a fejedelem 1644–1645. évi hadjárata nem jön közbe, Forgách Zsigmond nagy valószínűséggel megegyezett volna a királlyal szatmári főkapitányi posztjáról, és fényes karrier várta volna. Nemcsak előkelő családja predestinálta arra, hogy a királyság legmeghatározóbb politikusai közé emelkedjen, hanem Grazban megszerzett ismeretei és udvari szolgálata is. Nem mindennapi műveltségéről beszédesen tanúskodik az a 176 kötetes könyvtár, amelyet halála után, 1652-ben a szalánci várban összeírtak.120 Az is jelzésértékű, hogy 1641-ben Batthyány Ádám közvetítésével egy várábrázolásokat tartalmazó, díszes könyvet készíttetett egy festővel („képíróval”). 121 118 1644. június 9., szalánci vár. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. MNL OL P 1314. No 14740. 119 A háborút valójában az 1645. augusztus 22-én a lampersdorfi táborban aláírt megállapodás zárta le, amelyet a későbbi királyi ratifikáció (1645. december 16.) helyszíne nyomán linzi békeként említünk. A szerződés egyik legfontosabb eredménye Rákóczi számára hét felső-magyarországi vármegye életfogytig történő megszerzése volt. A békekötésről bővebben lásd KÁRMÁN (2011), 88–92. 120 PFL Erdődy cs. 24. köt. Fasc. 86. No. 4380. Említése a felfedezőnél, Iványi Bélánál: IVÁNYI (1983), 282. A forrás teljes szövegű kiadása: VARGA (1986), 164–170. – Forgách Zsigmond való színűleg nem csak ezen a rezidenciáján tartott könyveket. A garami/ garanyi udvarházban őrzött, szintén az ő örökségéből származó kisebb bibliotékát (113 kötet) Batthyány Borbála 1680. évi halála után írták össze. Anyaga csak részben fedi át az 1652-ben inventált szalánci könyvtárét, és jellege is eltér attól. MADAS–MONOK (2003), 152. 121 1641. október 10., sebesi kastély. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. „Rövid üdő alatt hogy az képíró az végházak képit elkészíti, örülöm, kegyelmednek ha megküldi, megszolgá-
