Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
III. Forrásközlések
310 SZABÓ ANDRÁS PÉTER kötelezettség alól. 101 A fejedelem sürgető leveleiből világosan kiderül, hogy ekkor már erősen megfogyatkozott Forgách iránti, korábbi ismeretségükből táplálkozó méltányossága. Miután a svéd csapatok 1645 elején sikerrel nyomultak előre az örökös tartományokban,102 és komoly esély nyílt a seregek egyesítésére, nagy késéssel május elején Rákóczi is megindította első csapatait nyugat felé.103 1645. május 6-án Forgách Zsigmondnak is levelet küldött, amelyben felszólította, hogy legyen hadkészültségben.104 A megbízhatatlan főurat inkább túszként akarta ma gával vinni, mint fegyvertársként, és Forgách ennek megfelelően bőségesen ontotta a kifogásokat. A fejedelem június közepén már annyira elvesztette a türelmét, hogy feleségének Forgách körmönfont letartóztatását, vagy ismételt Szaláncba szorítását és jószágainak elkobzását is megemlítette mint ésszerű cselekvési lehetőséget.105 Semmiképpen nem akarta ugyanis a főurat felvonuló seregeinek hátá ban hagyni. A fiatal arisztokrata végül az utolsó határidő után, valamikor június 18. és 22. között érkezett meg a fejedelem rimaszombati vagy Fülek alatti táborába, amely kis megszakításokkal folyamatosan vonult előre a morva–magyar határ felé.106 Jellemző a Forgách iránti bizalmatlanságra a következő eset. Amikor a magyar királynak a fejedelemhez küldött követe, Tőrös János kamarai tanácsos 1645. július 1-jén a Bars megyei Kovácsiból levélvivőt bocsátott Bécsbe, Kemény János a futárt bizalmasan, eskü alatt kikérdezte, azt gyanítva, hogy Forgách Zsigmondtól is visz levelet, mégpedig bátyjának, az érsekújvári kapitánynak.107 Zsigmond jú lius 12-én a verbói táborból (Nyitra megye) így ecsetelte helyzetét Batthyány Ádámnak: „Itt vagyok, édes sógor uram az táborba, mégyen, vagy inkább visznek 101 Lásd alább a 14–17. számú leveleket. 102 WILSON (2010), 692–708. 103 I. Rákóczi György 1645. évi lassú tavaszi hadfelvonulásáról és nyári előrenyomulásáról: CSEHSZOMBATHY (1957), 106–126. 104 Lásd alább a 23. számú levelet. 105 1645. június 12., edelényi tábor. I. Rákóczi György Lorántffy Zsuzsannának. „Forgách Zsigmond, úgy vesszük eszünkben, el nem kezd jönni, mely kitetszik, ha még nem indult utánunk. Ki ha lenne, kettő az dolog: vagy az, hívatnád magadhoz, mintha beszéded volna vele, s arestáltatnád, s míg mi nem informálnánk, addig Patakból ki ne bocsátanák, lenne jó vigyázás reá ja. Másik, hogy Reőthy uram rekessze be Szaláncban, mennél hamarébb lenne, ezen tőr esne nyakában, s fogná meg. Ha penig elmenne, úgy is Szaláncot kézben kellene venni, s minden jószágát lefoglalni. [...] Az Forgách Zsigmondra való gondviselést nem kell halasztani, ha ugyan hitit megkezdi ennél is jobban szegni, az mint már is megszegte.” MHHD XXIV, 327. Ugyanezen a napon fiának, II. Rákóczi Györgynek is hasonlóan nyilatkozott: uo., 328. 106 1645. június 22., füleki tábor. I. Rákóczi György Lorántffy Zsuzsannának. „Forgách uram el jött, de mi még nem láttuk.” MHHD XXIV, 332. – A fejedelmi tábor június 19-én még Rima szombatban volt. 107 1645. december 10., Linz. Tőrös János jelentése az erdélyi fejedelemmel folytatott tárgyalásai ról. „Antequam tamen discederet, a domino Ioanne Kemény separatim ductus, valde diligenter ac sub iuramento examinatus est, an aliquas literas a domino comite Sigismundo Forgach ad fratrem suum Adamum Forgach sonantes apud se haberet?” S ZILÁGYI (1885), 360.
