Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
III. Forrásközlések
EGY FELSŐ-MAGYARORSZÁGI KATOLIKUS FŐÚR PENGEÉLEN 311 arcul kegyelmetekre, ellenségül, kiknek, hanem ha magam éltének és lelkének, úgy lehetek ellensége. Legyen Isten előtt számot adó, az ki engem veszte országostól.”108 Két nappal később Lippay György esztergomi érsek arról értesítette Forgách Ádámot, hogy Pálffy Andráson keresztül Forgách Zsigmond felajánlotta háromezer fejedelmi lovas átállítását, a terv végrehajtásához pénzt kérve, amelyet azonban ő nem tartana bölcsnek odaküldeni. Inkább azt javasolja, hogy Zsigmond előlegezze meg az összeget.109 Az üzenet állítólag a királyhoz is eljutott, aki a fia tal arisztokratát a távolból nyugalomra intette.110 A túszként tartott főúrnak ez a vakmerő szervezkedése erdélyi szemszögből már egyértelműen árulásnak mi nősült, és minden jel arra utal, hogy nem maradt teljesen titokban. Bár a harcokban Forgách Zsigmond végül tudomásunk szerint nem vett részt, ez a hadjárat tett pontot rövid életének végére. 1645. július 28-án a fejedelem lampersdorfi, Morvaország szélén fekvő táborából elkéredzkedett, hogy Robert Douglas (1611–1662) skót származású svéd vezérőrnagy társaságában megtekintse Brünn éppen zajló svéd ostromát. Torstensson táborában vendégeskedve azonban rosszul lett, és 1645. augusztus 2-án Arvid Wittenberg (1606–1657) svéd tábornok saját hintóján küldte vissza a fejedelmi táborba, ahol augusztus 4-én hajnalban nagy kínok között meghalt.111 A fejedelem valamely fertőző betegséget gyanított a háttérben (vagy legalábbis írásban így nyilatkozott), Tőrös János királyi követ azonban egyenesen annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a főurat a svéd táborban, lakomázás közben megmérgezték.112 Ezzel természetesen azt akarta sugallni, hogy a fejedelem keze volt a dologban. Bár a mérgezés gyanúja a korszakban majd minden váratlan halálesetnél előkerült, a Rákócziak családi levelezésének néhány darabja mégis mintha arra utalna, hogy a fejedelemnek lehetett valami része a szomorú eseményben, vagy legalábbis nem lett volna ellenére. 108 MNL OL P 1314. No. 14745. 109 1645. július 12., Pozsony. Lippay György esztergomi érsek Forgách Ádámnak. (MNL OL P 287. 31. d. Fasc. CC/6.) A levelet tartalmilag ismerteti: B ÁRTFAI SZABÓ (1910), 408. 110 BÁRTFAI SZABÓ (1910), 408. 111 1645. augusztus 5., Lampersdorf. I. Rákóczi György Lorántffy Zsuzsannának. MHHD XXIV, 347. Másnap írott levelében a fejedelem fiának, II. Rákóczi Györgynek is megemlítette Forgách váratlan halálát: „Nyavalyás Forgách Zsigmond uram ma egy hete hogy Duklás urammal az generalhoz ment vala, ugyan megbetegedvén – ez elmúlt éjjel 9 órakor 4 napig való fekvése után meghala. Vannak vélekedések, mely miatt halt volna meg, de mi pestisnek tulajdonítjuk. Isten irgalmazzon szegénynek, és ne vegyen számot arról, mint töltötte be nekünk tartozó kötelességét.” (TMÁO III, 362.) A levél a másikkal ellentétben mintha augusztus 5-i halálozási dátumot sugallna, de ez minden bizonnyal csak a pontatlan megfogalmazásra vezethető vissza. 112 1645. december 10., Linz. Tőrös János összefoglaló jelentése az erdélyi fejedelemmel folytatott tárgyalásairól. Augusztus 3. „Circa hoc tempus accepta a principe licentia, profectus fuerat dominus comes Sigismundus Forgács ad castra Dursztenszon, videndae obsidionis Brunensis causa, ubi trium dierum spacio commoratus, inter epulandum veneno intoxicatus, ubi ad castra principis rediisset, sequenti statim die nimirum quarta augusti gravissimis doloribus et cruciatibus vitam finivit.” S ZILÁGYI (1885), 369.
