Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
III. Forrásközlések
EGY FELSŐ-MAGYARORSZÁGI KATOLIKUS FŐÚR PENGEÉLEN 309 veszék az egész országgal. És a’ miatt, az kitől oltalmat kellett volna várnom mind nekem, mind az országnak. Soha bizony se népet, se országot rútabbul veszteni nem láttam, mint ezt, és az győzedelem mellől elmenni, mint most, de úgy szoktak az magok meghitt elmék jutalmaztatni. [...] Most tudom, mit teszen mind az katonakenyér, mind az igaz jóakarat, mind az kár, bú és keserűség.” 94 Itt érkezünk el ahhoz az utolsó egy esztendőhöz, amelyet a ma Pannonhalmán őrzött értékes levelezés megvilágít. Bár a fejedelem eredetileg csak semlegességet követelt Forgáchtól, az idő múlásával egyre inkább megkívánta aktív közreműködését is. 1644 szeptemberében, a nagyszombati béketanácskozás előkészítése kapcsán Kassára hívta,95 amiben alighanem szerepet játszott a vele szembeni állandó gyanakvás is. „Forgách Zsigmond igen bal elméjű, állhatatlan ember, hitinek semmit nem kell hinni. Nincsen most itt latrabb nálánál” – írta az ifjú Rákóczi Zsigmond testvérének, II. Rákóczi Györgynek.96 A gyanúra Forgách nemcsak azzal adott okot, hogy különböző kifogásokkal udvariasan kibújt a szeptemberi parancs alól, hanem azzal is, hogy folyamatosan igyekezett híreket eljuttatni a királysági rendeknek. Esterházy Miklós állítólag néhány kiáltványában fel is használta a tőle kapott információkat, kompromittálva informátorát.97 Forgách Zsig mond Batthyány Ádámhoz küldött néhány (szokatlanul rövid) magánlevelében azonban inkább a kötelező öncenzúra tükröződik.98 A főurat birtokainak pusz tulása miatt ekkor már anyagi nehézségek is szorongatták, nagy erőfeszítések árán, a fejedelem engedélyével, saját rajkai jószágából, valamint felesége dobrai (Vas megye) és tornistyei (Zala megye) uradalmaiból igyekezett némi pénzhez jutni. Rokonai egy része őt magát tette felelőssé nehéz sorsáért. Anyai nagybátyja, Pálffy Pál például 1644 júliusában a következőket írta Batthyánynak: „Hallom, hogy Szalánc várát vítták és az jószágot mind semmivé tévén Forgách Zsigmond uramat kényszerítették légyen az fejedelem mellé, jobb lesz nála őkegyelmének. Szónkat fogadván itt fönn maradt volna, talált volna gróf Batthyány helyt az egy húgának, és lakott volna ő felesége mellett, de úgy jár uram, az ki tanáccsal élni nem akar...” 99 Rákóczi 1644 decemberében, már a harmadik erdélyi offenzíva és királyi ellentámadás után,100 ismét udvarába hívta Forgáchot, aki – valószínűleg az állan dóan hullámzó erőviszonyokat is szem előtt tartva – újfent igyekezett kibújni a 94 MNL OL P 287. 31. d. Fasc. CC/6. Komoly olvasati hibákkal terhelt kiadása: FORGÁCH (1906), 29–31. 95 Lásd alább a 7. levelet. 96 1644. augusztus 6., Kassa. MHHD XXIV, 224. 97 A Forgách Ádámnak írott, fent már idézett, kelet nélküli jelentésben: FORGÁCH (1906), 16. 98 Négy levél az 1644. augusztus 13. és 1645. április 24. közötti időszakból. MNL OL P 1314. 14741–14744. 99 1644. július 25., Malacka. Pálffy Pál Batthyány Ádámnak. S. LAUTER (1989), 42. 100 Az időszak hadi eseményeiről: CSEH-SZOMBATHY (1956–1957), II, 196–201.
