Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
24 SZITA BÁNK OSB tek Szent Benedek és Cassiodorus Regulájából származnak29 a 6. század elejéről. Weber azonban feltételezi, hogy ennél már jóval korábban használták Róma és Itália templomaiban. 30 Nézzük most közelebbről, hogy mit tudunk a keletkezéséről. Egészen 1930-ig, amíg ezt a vélekedést Donatien de Bruyne OSB meg nem cáfolta, úgy tartották, hogy ez Szent Jeromos első zsoltárfordítása. Szent Jeromos valóban készített egy zsoltárfordítást Rómában 384 körül, együtt a négy evangéliummal, és Damasus pápának (366–384) ajánlotta. Szent Jeromos maga beszél erről a később Gallikánnak nevezett Zsoltároskönyvhöz írt előszavában. Azt mondja, hogy ezt az első fordítást gyorsan és felületesen készítette Rómában.31 Donatien de Bruyne azon ban kimutatta, hogy Jeromos első fordítása nem lehet a Római Zsoltároskönyv. Érvei a következők: – A Római Zsoltároskönyv nagyszámú harmonizációt tartalmaz a görög eredetihez képest. Ezek a kiigazítások arra szolgáltak, hogy olvasmányosabbá tegyék a latin fordítást. Ugyanakkor ismerjük Szent Jeromos módszerét, amelyet az evangéliumok fordításakor alkalmazott: annak lényege éppen az addig divatos harmonizációk eltávolítása volt. – A Római Zsoltároskönyv a Nyugati Septuagintát fordítja, a Septuagintának azt a változatát, amelyet nem javítottak ki az antiochiai és alexandriai filológusok, és így sok glosszát és harmonizációt tartalmaz. Az evangéliumok revideálásakor Jeromos határozottan támadta a nyugati szövegváltozatot. – A Római Zsoltároskönyv gyakran félreérti a görögöt. – A másolók által elkövetett hibákat tartalmaz, például uoluptatem helyett uoluntatem, tradas helyett pedig trahas szerepel. – Olyan pontatlanságokat és vulgarizmusokat tartalmaz, amelyek méltatlanok lennének Szent Jeromoshoz. De Bruyne a következőket sorolja fel: • Jeromos a görög σώζειν igét így fordítja: saluare vagy saluum facere . A Ró mai Zsoltároskönyv viszont tizenháromszor a liberare igével. • Szent Jeromos általában a késői latin adpropiare helyett adpropinquar é t használ. • Jeromos a memorari helyett előnyben részesíti a recordari t. • Plebs helyett előnyben részesíti a populus t. • A γέννημα főnevet a genimin á val és nem a generati ó val adja vissza. • A misereri után nála genitivus áll, nem dativus. 29 DE BRUYNE (1930), 101. 30 WEBER (1953), IX. 31 ESTIN (1985), 78.
