Túri Károly: A ceglédi nyelvjárás nyelvtana. I. - A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. I. Szakosztály közleményei 1. (Szeged, 1930)
Mondattani sajátságok 150. Az általános alany kifejezésére az ember, az ember fija, a világ kifejezéseket vagy a jelentő mód jelen idejének egyesszámú 3. sz.-t és többesszám 1. és 3. sz.-t szoktuk használni. Pl. Úgy van a zembér, hogy... Hát mitévő légyén az zcmbér fija. Mit mondana rám a világ! Asz szoktuk mondani, vagy úgy monygyuk, hogy mindén zsák méktalájja a maga fóttyát. 151. A léhet elmarad az infinitivusi alany mellől és fölkiáltásból: Nem lakhatni évvé jó! Még így elesni! 152. Némely szuffixum funkciója eltér a köznyelvi használattól. A -nak, -nek helyett -ba, -be van: foglalóba attam öt péngöt. fözámíccsa még két péngőbe (adja 2 P.-ért). — Látatlamba vétte még (látatlanul). — Felibű vétte ki (feliért). — Minek ,miért’. — Ha nekéd vónék (a te helyedben). — Panaszkodik a lábára (a lábát fájlalja). — Tisztára éfogyott (teljesen, egészen): Pízémre csak nem könyörgök neki. —Mire tar csap (mennyi az ára?). Mirü jó ez a zorvosság? Fokfájásrú való. Köhögésrü való cúkor. Mégváglak úty, hogy arrú kántász. Mentül nagyobb, antul jobb. — Rag nélküli módhatározók: rémisztő fáj, irtó mégütöttem, borzasztó mékfásztam. — A -talan, -télén képzős módhatározók is ilyenek: mesztelen vót, kégyetlen éverte. 153. A főnévi igenév eredeti lativusi jelentését megtartotta az ilyen esetekben: Hova mégy? Jáccani, aratni. 154. Az által névutónak rövidebb át alakját ragtalan névszó után is használjuk ebben az egy kifejezésben: esztendőn át (különben: télén át, nyáron át). 155. A vonatkozó névmásnak amík^amejk és aki alakja használatos. Mik disznót öjjük még? Miket? Hát miket önénk, amik nem észik. Hozd ide ászt a sámlit, akit a Pista bátyád csinát. 156. Az egyenlő rangú mondatrészek vagy mondatok öszszefűzésére az ,és’-t nem használjuk, hanem a még szócskát. Itt vót a Pista még a Jóska. Mondatfűzésre használatosak még: Majd émén a zöregbérés, oszt visszahajcsa a zökröket. Fősztem éty kis levest, még osztán mégmelegítéttem a ténnapi tötött káposztát. Hozzá nekém is éty féfont húst, osztán még égy vérdung téfölt. Még aszonygya, hogy én vótam, mikó (holott v. pedig) nemis jártam ára. Az ellentétes hanem
