Túri Károly: A ceglédi nyelvjárás nyelvtana. I. - A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. I. Szakosztály közleményei 1. (Szeged, 1930)

15

színű ászló, ongora (talán az orgona hatása). Az urizál szóban a szókezdő k esett ki.

80. A mássalhangzó torlódás elkerülése végett esett ki a következő szavakban: kalnyü, panyol (meggy), porhét, párga, porol, pórkassza, priccöl, tiglinc, trinfli, tukatúr, tukatúros, piritusz.

b) Szóbelsejéről

81. Kiesik a t a mássalhangzó -f-f-re (tehát nt, szt, rt, ft stb.) végződő igék végéről, ha utána mássalhangzóval kezdődő szuffixum következik: viraszhat, tarhal, hajhat.

82. Az -ít végű igéknek és a szed igének a végéről is kiesik a t [ill. (d^>) í] a -hat, -hét, -gat, -get, -gál, -gél szuffixum előtt: pl. száríhadd, szőhet, feszület, meríhet, hasigat, taníhat, meriget^meréget, merigél.

83. Két mássalhangzó közül is kiesik ugyanazon szólamban a parancsoló mód -/-je, a második személy -d-ragja és néha a tárgyeset -Z-je: pl. fog még, kab még, fok ki; fok hozzá, csug bé; asz hiszem, ez gondótam.

84. Nagyon gyakori az azonszótagú / kiesése. (Az előtte lévő magánhangzó megnyúlásával kapcsolatban különösen explozívák előtt. Vö. 5.§.): pl. ádornás, átat, bóha, bőt, bőcső, csípöni, csudákozik, csurdútig, déré, dogozik, éhetetlen, fére, fódoz, főt, főd, gyócs, gyiimőcs, halámadár, hónap ,eras’, incsékédik, kéteni, kőt (tészta), keriíni, kóbász, köccsön, ködök, liúdul, kúdús, kúcs, mitugrász, inónár, mútkó, múva, nékü, nyíva, nyóc, ódárú, ódoz, ótani, őteni, páca, póc, pokóvar, rosszákodik, sivákodik, südö, szémőcs, szésö, szógál, táca, tátos, tód, töt, túrú (túlról), urátat, űkeme, ütet, vőgy, ződ. Az -al, -ál, -él, -ol, -öl, -ul, -ül végű igék szóvégi Z-je kiesik, ha az utána következő szuffixum mássalhangzóval kezdődik, kivéve a -lak, -lek szuffixumot. Pl. csinász, csillának, csináltat, csináná, csinánának; (de: máj mékhajigállak én!). Ilyen igék: pl. kúrál, kalkulál, baszkurál, cirkál, csócsál, csuszkái, boronái, bugyolál; hasal, aszal, vasal; cinigéi, csücsikél, nyögdicsél; voi-, karistol, kohácsol, barmot; szentöl, köhécsöl, peszmetöl, permetöl; vakul, lapul, nyomul; csendül, csépiil stb. A szül ige kivétel: szülném, szüljek. De az -l az igéknek ragtalan alakjában megmarad: pl. kapál, szól^szóll, szagul, javul, fésül; de köll^>kő.

85. Az azonszótagú szóbelseji Z többnyire megmarad a köv.: áldani, alkunni, alkat om^ákalom, almárijom, balta, boldog, bölcs, csavélni, elme, gyilkos, Julcsa, Kálmán, kínyelmes, nyíltan, Palcsi, pöndöl, szilke, szilva^- szív a, szalma^száma, szálka, talpam, tilt, üldöz.

86. / esik ki a következőkből (magánhangzó megnyúlásával kapcsolatban, vö. 4.§.) : bőt, bőtől, gyút, gyútós, gyűt,