Túri Károly: A ceglédi nyelvjárás nyelvtana. I. - A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. I. Szakosztály közleményei 1. (Szeged, 1930)
14 nógat, karkulál^kalkulál, kerepöl^kelepöl, léformátus, liferál, lektor (^rektor), pirula, tanál, paksijó játék. 76. Egyéb változások: a) kj>g: ágáé, agáca, ágácka, bangó, bicigli, gácsér, gajdász, galiba, gréta, gunphó, fulláng, gubaszivar, hörcsög, kal- Pag, lag, réguta, tőzeg, trigó, üszög, vájog. b) tj>d: aszfald, Bálind, délégráf, (fenyő) doboz, fódoz, dúr, durkál, durakszik. c) dT>t: bátok, csiklant, tiilet te (a lovat vagy marhát szólítják így félre). d) l>r.- fiskáris, flöstök ~ fölöstök, majáris, panyof (meggy). e) g^>k: bátok, kópé, kuksol. f) Szórványos változások: abriktol, bakkant (vakkant), bagony, bandzsal, bugris, cáfol, cocilista^kotyilista, csajhos, csajla^kajla, csizsma, csomoszol^csömöszöl^gyömöszöl^dömicköl, cseresznye, csancsog, dufla, duncos (üveg), ébélasztin (cipő), gyaránt (gyanánt), hévér, heptika^hektika, Józsép, kóstál, kupérta, keresztü-kocsú (kasú), mihejt^mihejst, mán, pamuk, parkét (barehet), ráfanyalodik^ráfanyarodik, salugátér, sámli, subick, szerbusz, tepsi, tróba, tróbál, sámsomi,Törtej, váncorog, zsindöl^zsindöj^sindöl, zsajiár, zsibaj^zsivaj. Mássalhangzók fejlődése 77. A hiátust j (helyesebben i-)vel szokták elkerülni: pl. dijó, dijók, fija; de liófújás ^ hófúvás, fuhar^fuvar, fuharos ~fuvaros, és mindig szakos. A hiátust azonban nem mindig kerülik el: pl. jóízű, faivóedí, jóédés, kióddzik. 78. Mássalhangzó fejlődött a következő szavakban: a) szó elején: (ebben a szólásban: rám nyőti a nyelvit), nyőt, pranda, préssett, zenyim, ziivé. b) szó belsejében: bocsájt, brung, bukseng, cimbál, cipenkédik, csőik, éldes (csak nótában hallható), csüng, eveddző, hajingái, hajintás, hajint, hullajt, kámva, kászmálódik, kíszakartva, könyveddzik, kúszmál, tnihejst, rémiszt, rézsuntos, rézsunt, tortáta (tréfásan), penderít, pédérint, péndérint, gyovonik (megőrzött régiség). c) szó végén: araszt, tapaszt, tulipánt, rubint, rozmaring, kriptáj, sifonér, milijom, oláj. Néhány v tövű igének a ragozásában j-t hallunk: fújok, fújsz, fúj stb. bújok, rí jók, szíjok stb. Mássalhangzók kiesése a) Szóelejéről 79. Gyakran kiesik a szókezdő z, mivel a határozott névelőhöz tartozónak gondolják: acskó, álogház, ápfog, nemzeti
